Korábbi számainkban többször is foglalkoztunk a termékrendelettel, annak előzményeivel, ezúttal a tervezői oldalnak adunk hangot. Sok a munkájukat érő változás, az új szabályozás megnövelte a tervezők feladatait és felelősségét.

A 305/2011/EU (ún. CPR) rendelet a teljes építésügyi hazai szabályozásba beépült, elsősorban 2012-ben, ahol a rendelet megengedte, ott 2013-ban (pl. a 275/2013. korm. rendelet, az ún. termékrendelet) (1. táblázat).

A CPR rendelet az építőanyag-gyártók számára megkönnyíti az EU-piacon történő forgalmazást, információs pontokkal (MKEH végzi honlapon keresztül: http://www.termekpont.hu/Informacio) segíti a helyi előírások, szabályozás megismerését a forgalmazást illetően, a műszaki értékelést végző szervek számára 35 vizsgálandó termékkört jelöl meg, valamint a tervezők számára meghatározza az alapvető követelményeket, amelyek alapján egy építményt meg kell tervezniük. Jelentős változás, hogy a természeti erőforrások fenntartható használata alapvető követelmény lett, és ennek az építési anyagok beépítésekor is lehetőséget biztosít. Az EU rendelet olyan építési termékek esetén követel meg előírást, amire harmonizált (98/34/EK irányelv 1. melléklet) szabványt vagy európai műszaki értékelést (ETA) adtak ki, tagállami szintre bízza a további termékköröknél a teendőket.

A hazai szabályozás az építési anyagok beépítése során a megfelelőség biztosítását részben a tervezőkre hárította, részben a felelős vezetőkre, és láthatjuk majd, hogy a természeti erőforrások fenntartható használata is csak az alapvető követelmények további szempontjai teljesülésével érvényesülhetnek.

A TERVEZŐK FELADATA ÉS FELELŐSSÉGE

Az építési engedélyezési terv kötelező elemévé vált az építménybe betervezett építési anyagok teljesítményjellemzőinek meghatározása, melyet az építészeti műszaki leírásnak (312/2012 Korm. rend. 8. melléklet 1.1.5) kell tartalmaznia. Azt, hogy ennek milyen módon kell eleget tennünk, a termékrendeletben találjuk (1. ábra).

A tervező feladata a termékek alapvető műszaki tulajdonságait a rendeltetésnek megfelelően (min. az alapvető tulajdonságokra méretezetten) meghatározni, a piacon kapható termékek közül, egyedi építési termék esetében pedig technológiailag megvalósítható terméket betervezni.

Az engedélyezési tervben meghatározott műszaki tulajdonságoktól a későbbi tervekben vagy a megvalósulás során nem lehet eltérni engedélymódosítás nélkül, illetve a konkrétan betervezett gyártmány terméktulajdonságaival megegyező más terméket beépíteni csak a tervező jóváhagyásával lehet. Tehát a tervező ettől kezdve, teljes mértékben felel az általa tervezett épületbe beépült építési anyagokért (2. táblázat).

TELJESÍTMÉNYJELLEMZŐK MEGHATÁROZÁSA

Az elvárt műszaki teljesítmény meghatározását legegyszerűbben konkrét termék betervezésével és megnevezésével (a kivitelezési tervben kizárólag így) tehetjük meg, ám ekkor a termék minden jellemző, bevizsgált tulajdonsága visszahat az elvárt szintre, azzal megegyezőnek kell tekinteni.

Amennyiben nem konkrét terméknévvel hivatkozunk az elvárt műszaki teljesítmény szintjére, úgy azt a harmonizált szabvánnyal, vagy ETA-val rendelkező termékköröknél, a termékrendelet 1-es mellékletének táblázatában szereplő, az egyes építési termékkörökre jellemző, alapvető követelmények szerinti tulajdonságok közül, a tervezett rendeltetésnek megfelelő, releváns információk részletes meghatározásával adhatjuk meg, számos szabványt használva (3. táblázat).

Egy lényeges ellentmondásba ütközik ezen a ponton a CPR és a hazai szabályozás, ez pedig az, hogy míg a gyártóknak elegendő egyetlen releváns tulajdonságról nyilatkozniuk, addig a tervező több olyan lényegesnek tartott tulajdonságot is meghatározhat, amire később nem talál bevizsgált terméket a piacon. Ez az ellentmondás most úgy oldható fel, ha a termékeket tervezőként gyártói nyilatkozatuk alapján alaposan felülvizsgáljuk, és csak azokról a tulajdonságokról adunk meg adatokat, amelyekre már a gyártók is megadtak adatot. Szerencsés lenne, ha ez a helyzet a gyártók felé versenyhelyzetet teremtene gyártmányaik minél részletesebb műszaki specifikációjának megadásával.

Minden olyan építési terméknél, ahol harmonizált szabvánnyal vagy ETA-val nem rendelkező termékekről van szó, de jogszabály, tervezési program, szabvány vagy szerződés követelményt állít, meg kell határozni az elvárt műszaki teljesítményt az alapvető tulajdonságokra (lásd OTÉK).

Ha csak a termékköröket tekintjük át, jól látszik, hogy mindössze 50 százalék az, ami építészet, kb. 20 százalék tartószerkezeti, míg további 30 százalék épületgépészeti, villamos, tűzvédelmi és úttervezési témakör. Tegyük fel, hogy egy munkában, ezek mindegyike előfordul, ekkor összszakági munka a teljesítményjellemzők meghatározása is, de csak az építészeti leírásban kell szerepelnie.

A termékrendelet egyik célja az, hogy megsegítse a fenntartható fejlődést, a természetes és bontott anyagok beépíthetőségével, ám ezt csak részben engedi meg.

Az egyedi, helyszíni, műemléképületbe beépülő, akár kibontott és újra beépített építési anyagoknál tervezőként részletes leírást adhatunk, meghatározva az elvárt műszaki paramétereket, aminek majd az adott terméknek meg kell felelnie.

A beépítés után az alapvető követelményeknek való megfelelőséget a felelős műszaki vezető a naplóba jegyezi be, ám olyan termékkör esetében, ahol a gyártás ellenőrzésére 1,1+,2+, rendszert ír elő az Európa Bizottsági határozat, a felelős vezetőnek szakértővel kötelező bevizsgáltatni a naplóba történő bejegyzés előtt az adott építési anyagot. Ennek minden bizonnyal költségvonzata lesz, amit a beruházás tervezésekor nem árt figyelembe venni.

Több mint ötven olyan EB határozat van, ami a gyártásellenőrzés mikéntjét előírja, Soltész Ilona segített érthetően behatárolni a szakértő, szakértői laboratórium kötelező igénybevételeinek eseteit: tartószerkezetként beépített egyedi vagy újrafelhasznált építési termék, olyan termék, amivel szemben tűzvédelmi előírás van, vagy közegészségügyi hatása van, emberi fogyasztásra szánt ivóvízzel érintkező építési termék.

A mai kor követelményeinek nem megfelelő anyagokból vagy más rendeltetésű anyagokból terveznünk/építenünk továbbra sem lehetséges. A természetes és a helyben fellelhető természetes anyagok használata során is meg kell találni az új előírásoknak megfelelő rendeltetésüket, beépíthetőségük körülményeit.

A tervezési program a jogszabályokban elég nagy hangsúllyal szerepel rendszeresen, amikor olyan dokumentumokat határoznak meg, amelyek egy épület mennyiségi/minőségi meghatározásának alapjai. Továbbra is ott a lehetőség, hogy az építtetők, tervezők ebben a dokumentumban fogalmazzák meg körültekintően, azt az igényüket, hogy fenntartható módon, természetes/bontott anyagokból szeretnének tervezni, építeni, felújítani.

ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEK ÉS SZABVÁNYOK

Az építési termékek meghatározandó alapvető tulajdonságait a termékrendelet 1. mellékletében találjuk. E tulajdonságokhoz hozzárendelhető egy-egy jogszabály vagy szabvány. Termékcsoportonként termékszabványokat találunk, amelyekben a további tulajdonságok osztályozásáról rendelkező szabványokat megjelölik (2. ábra).

A határértékek vizsgálatának módját és magukat a határértékeket is az utóbbi szabványokban találjuk meg. A termékszabványok mintegy fele csak angol nyelven érhető el, magyar nyelvű bevezető oldallal. Hasznos segítség, hogy legtöbbjüknek korábbi változata megjelent magyar nyelven, így elérhető az MSZT online könyvtárában a visszavont szabványok között.

A hatások, elvárások, szakmai követelmények, számítási módszerek jó részét is a szabványok között találjuk, tehát a méretezéskor is alkalmazandók az alapvető követelmények vizsgálatához. Az elvárt műszaki teljesítménynek ezek mentén kellene kialakulnia, és nem az építési termékek jelenleg bevizsgált szerény mennyiségű tulajdonságadataira épülve (3. ábra).

Fontos lenne, hogy összeálljon egy műszaki információs adatbázis, amiben a termékrendelet jelentős részét képező táblázatos melléklethez szabványszámok lennének rendelve, ezzel segítve a tervezői munkát, továbbá azt a folyamatot, hogy a gyártók ezek mentén vizsgáltassák be termékeiket. (4. ábra)

Fáy Piros
építészmérnök