A történelemben egy pillanatnak számító idő, egy szakmai szövetség történetében egy generáció felnövésével mérhető korszak. Huszonöt év telt el azóta, hogy az 1980-as évek végén a gazdasági és politikai változások nyomán – elsőként az országban és a szakmák közül – létrehoztuk az ÉVOSZ-t. Az első olyan szakmai szövetséget, amely a politika, a mindenkori kormány és a szakszervezetek partnereként vállalkozói, munkaadói érdek-képviseleti szerepet vállalt fel, törvényi jogosítványok és felhatalmazások nélkül.

A lobbi és a nyilvánosság a mi fő erőnk, valamint a szívósság és kitartás, amit úgy szoktam megfogalmazni, ha kidobnak az ajtón, jöjjünk vissza az ablakon, és küzdjünk tovább az érdekeinkért. Jelszavam volt – még ha reménytelennek is tűnt egy-egy kérdésben a helyzetünk –, hogy legalább passzívnak ne nézzenek bennünket, legyen ott a szavunk és a véleményünk, ha a kormány vagy a parlament másként is dönt.

Politikai irányzatok, pártok és kormányok születtek és tűntek el a 25 esztendő alatt. A múlt idők sodra vállalatok egész sorát mosta el vagy emelte magasba. Gazdaság és hatalom szorosan összeforrott és meghatározta a vállalati pályákat. Elég, ha csupán utalok a ma már történelmi eseményekre, hogy 1989. január 1-jei hatállyal megszüntették az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, azóta is küzdünk több-kevesebb sikerrel, hogy legyen kormányzati képviseletünk. Voltunk mi már a közlekedés-hírközlési minisztériumnál, az agrártárcától a belügyminisztériumig bezárólag. Volt idő, hogy a szakma hat minisztériumhoz volt szétosztva. Korszakos jelentőségű változásokat hozott a politikai és gazdasági rendszerváltás, a korábban soha, sehol nem tapasztalt arányú privatizációval, amely a spontán privatizációtól a „vadkapitalista" privatizáción át, létrehozta a teljesen magántulajdonú magyar építőipart a beruházó, tervező és kivitelező vállalatok területén. Új korszakot kezdtünk el. A cégek romjain új társaságok épültek vagy tűntek el véglegesen a gazdaság porondjáról.

Úgy érzem, méltán lehetünk büszkék és elégedettek azzal, hogy a magyar építőipar önerejéből, munkatársaink szellemi tőkéjéből és szakismeretéből, partnereink bizalmából nemcsak átélte ezeket a váltásokat, hanem hiszem, hogy megerősödve és megújulva került ki a küzdelmekből, annak ellenére, hogy az építési piac több válságot élt át. A szakmánkban dolgozó emberek – mérnökök és fizikai munkások – úgy hidalták át a korszakokat és a rendszerváltásokat, hogy a szakma „krémje" együtt maradt. E szívós csapat feladata és célja volt hazánk építészeti kultúrájának megőrzése és a legnemesebb tradíciók folytatása. Gyökereink mélyek és erősek voltak. Ez tette lehetővé, hogy a külföldi cégek piacszűkítő megjelenése és belső megrázkódtatásaink ellenére együtt és egységes akarattal megéltük az elmúlt 25 évet. Ma elmondhatjuk, valamennyi nehézség, gond és probléma ellenére, hogy szép volt számunkra ez a háromszáz hónap. Közös törekvéssel és elszántsággal óvtuk hagyományainkat, ápoltuk és megőriztük több évtizedes tradícióinkat és értékeinket. Ez tette lehetővé, hogy sikerült megőrizni szakmai becsületünket, korrektül és makacsul kitartottunk amellett, hogy csak igényes és magas minőségi színvonalú munkát szabad végezni, silány munkát nem adunk ki a kezünk közül. Világszínvonalú épületek egész sorát valósítottuk meg az elmúlt két és fél évtizedben, lépést tartottunk az európai országokkal és nemzetközi cégekkel. Makovecz Imre szavaival élve: nem kellett a magyar mérnöknek és a magyar kőművesnek vagy ácsnak lehajtott fejjel és lesütött szemmel eloldalognia a fal mellett osonva, szégyenében.

Köszönet és dicsőség mindazoknak, akik az elmúlt 25 évben ezeket az elveket képviselték.

Isten éltesse a szakmánkban tevékenykedő valamennyi munkatársunkat!

Éljen az ÉVOSZ és a magyar építésügy flottája!

Kreszán Albert
1989 és 2001 között az ÉVOSZ elnöke