A mai modern stadionok 90 százalékát feszítetett membránszerkezettel fedik le vagy burkolják körbe. A debreceni Nagyerdei Stadionnál hosszas egyeztetés és számos alapanyag-vizsgálat után PTFE-bevonatos üvegszövetből valósult meg az építészek által megálmodott forma.
A győri székhelyű Graboplan Kft. immár 40 éve foglalkozik különböző típusú sátrak, feszített ponyvaszerkezetek gyártásával, ami már önmagában jelentős szakmai tapasztalat birtoklását feltételezi, habár a feszített szerkezetek története ennél sokkal korábban kezdődött. Szakmán belül szinte mindenki a német Otto Frei nevéhez fűzi az 1950-es években elkezdett kísérletek eredményeként 1972-ben megvalósult müncheni olimpiai stadiont mint az első megvalósult feszített ponyvaszerkezetet.
Valójában az orosz építész, Vladimir Shukov 1895-ben Nyizsnyij Novgorod városában felépült kiállítási pavilonja ihlette meg Otto Freit. Shukov előtt feszített szerkezet csak sátor formában volt ismeretes, de ezen belül is a lakó jurta méret volt a lehető legnagyobb ilyen jellegű építmény. Így érthető, hogy Shukov művét látván nagyon sok építész fantáziáját megindította a feszített szerkezetek építésének lehetősége. A kezdeti lendületet sajnos a két háború kitörése rendre megtörte.
MEGLÓDULT FANTÁZIA
Az 1950-es években Otto Frei munkássága új lendületet adott az építészek fantáziájának, hiszen a PVC (poly-vinil-klorid) építőanyagként történő alkalmazásával megszűntek a fantáziaszabta korlátok. Könnyűszerkezetes építményeknél leggyakrabban PVC- vagy PTFE-(poli-tertra-fluor-etilén) bevonatos, nagy szakítószilárdságú műszaki textíliát alkalmaztak (konfekcionáltak), mivel ezek az anyagok időtállóságuk mellett nagy szakítószilárdságúak, ugyanakkor rugalmasan követik a szerkezet alakváltozásait, bármilyen forma megvalósítható belőlük, felületük szennytaszító és UV-álló lakk réteggel ellátott, tűzvédelmi besorolásuk pedig B1 vagy A2 (1. ábra).
A mai modern stadionok 90 százalékát feszített membránszerkezettel fedik le, vagy burkolják körbe, mivel a hagyományos építőanyagok mellett mára teljesen elfogadott a membránok alkalmazása, mert az anyag könnyű, ezáltal az alépítmények szintén „könnyíthetők", miáltal a beruházások összköltsége is csökkenthető. Továbbá a membrán alkalmas nagy területek alátámasztás nélküli letakarására, különösebb karbantartást nem igényel, mivel az anyag, szennytaszító réteggel kezelt, felületén nem tapad meg a szennyeződés. Beruházói szempontból kedvező tulajdonságai mellett azonban az anyag az építészek nagy kedvence, mivel rugalmasságának köszönhetően gazdag formaválasztékban elkészíthetők, és gyönyörű építészeti létesítmények valósíthatók meg segítségükkel.
DEBRECENI MEGOLDÁSOK
A debreceni Nagyerdei Stadionnál a PTFE- bevonatos üvegszövetből valósult meg a stadion tető- és homlokzati része. A tetőszerkezet elsődleges funkciója az árnyékolás, a homlokzati burkolat pedig a takarás mellett az épület esztétikumát hivatott növelni.
Az anyagválasztást hosszas egyeztetés és számos alapanyag-vizsgálat, teszt előzte meg, mire az építészek által megálmodott forma az adott vázszerkezetre méretezve megvalósulhatott. Elsősorban a szakítószilárdságot, a lánc- és vetülékirányú nyúlást, a továbbszakadást, illetve az illesztések, úgynevezett hegesztési varratok erősségét vizsgálták.
Ezen tulajdonságok határozzák meg az adott anyag alkalmasságát adott meteorológiai terhek, illetve a tervezett előfeszítő erők elviselésére. Az anyag csak húzószilárdság elviselésére alkalmas, nyomásra laza lesz, ezáltal tervezése, gyártása és felszerelése nagy tapasztalatot igényel, hogy a késztermék meg-felelő feszességű és ráncmentes legyen.
A debreceni stadionnál mind a tetőszerkezet, mind pedig a homlokszerkezet egyes szekciói különböző méretben készültek, ezért szinte mindegyik szekció membránelemét, annak megfelelő megfogatását (összekötését az acél vázszerkezettel) egyenként kellett kidolgozni.
A membránelemek konfekcionálása fűtött elektródás hegesztési eljárással történt, melynek lényege hogy az összehegesztendő anyagok magas hőmérsékletre fűtött alsó-felső elektródák között, köztes fólia használatával, nyomás hatására összetapadnak. Lehűtés után tartós, homogén kötés alakul ki, mely vízzáróság biztosítása mellett képes a készre szerelés utáni feszültségeket is elviselni.
A kész membránegységek helyszínre szállítása az adott egység kapcsolóelemeivel együtt történik. Mivel a membránt szerelés előtt óvni kell mindenféle külső, mechanikai hatástól, ezért a helyszíni szerelésen történő anyagmozgatás nem kis feladatot jelentett a különböző szakipari alvállalkozóktól hemzsegő építkezésen. Az épületet daruval nem, vagy csak ritkán lehetett megközelíteni, gyakran a 400–500 kg-os ponyvacsomagok tetőre emelését egy speciális építésű csörlővel, kézi erővel kellett megoldani, amellyel a papírdudára feltekert membránt biztonságosan fel lehetett húzni a tetőre.
Felhúzás után a membrántekercseket a keresztirányú tartók mentén helyezték el, majd kitekerték. Ekkor még az anyag laza, a membrán rögzítőszerelvények csak kiterítés után szerelhetők fel az egyes szekciók peremein. A membránperemek acélszerkezethez húzásához, majd a membrán rögzítéséhez a tervezett pozícióban speciális alumínium profilt, és acélbilincseket használnak. A feszítés kézi erővel, racsnis feszítők segítségével történik.
A PTFE membránok feszítésének lényege a lassú, lépésről lépésre történő feszítés, egészen addig, míg a peremek tervezett pozícióba kerülnek, és a felületi feszültség eléri a tervezett értéket (ez egy speciális feszültség-mérő műszerrel mérhető). Innentől kezdve a tető alkalmas a tervezett szél- és hóterhek elviselésére. A tető egyes szekciói közötti hézagot (vápát) egy ún. lepellel takarjuk el, melyeket a helyszínen hegesztünk fel.
SZERELÉSI TECHNOLÓGIA
Maga a szerelési technológia ipari alpin technológiával ötvözött szerelési munka, hiszen a nagyfokú anyagismeret mellett a szakembereknek a magasban történő munkavégzésre is alkalmasnak kell lenniük, mert általában a szerelt területek sem daruval, sem emelőkosárral nem megközelíthetők.
A szerelési technológia kidolgozásakor az egyik legfőbb szempont az érzékeny üvegszövet megfelelő kezelése, mely azt jelenti, hogy a szerelés során maximálisan biztosítani kell az anyag törésmentességét, vagy bárminemű extra igénybevételét, így a tartókon történő kiterítés után a membránszekciók ideiglenes rögzítése szükséges, hogy az esetleges, végleges feszültségi állapot eléréséig fellépő meteorológiai terheket elviselje.
A homlokmembránok szerelése teljesen eltért a szokványos üvegszövet-szerelési technológiától, mivel az egyes homlokzati membránszekciók harántirányú tartókon való rögzítése, illetve a nyugati oldalon a szekciók közepén kialakított nyílás nagyban befolyásolta a tervezési és szerelési szempontokat. A homlokzati részek szerelése során a szakmai hozzáértés még nagyobb hangsúlyt kapott, mivel itt még körültekintőbben kellett az egyes szerelési lépéseket összehangolni, mivel az esetenként 40 méter hosszú elemek alsó és felső peremeinek bekötése, a középső nyílás kialakítására, merevítésére szolgáló drótkötelek bekötése, beállítása egyszerre kellett, hogy történjen, a megfelelően feszes homlokzati burkolat létrehozásához.
Az összesen 40 000 négyzetméternyi felület befedése váltakozó létszámú szakemberrel történt közel 6 hónap leforgása alatt. Bízunk benne, hogy a végeredményben legalább 30 évig gyönyörködhetnek nemcsak a debreceni szurkolók, hanem az ide látogató turisták is, mivel a kialakított külső burkolat nemcsak Magyarországon, de a világszerte épülő vagy már megépült stadionok között is páratlan építészeti látványosság.
Keresés
