2024. május 25., szombat

UJ HONLAP BANNER 250 100

kep1A bőrünkön éreztük ezen a nyáron is, hogy klímánk melegszik. Egyértelmű, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteinket bővíteni kell, az építészet területén pedig az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerkezetek hőcsillapításának tervezésére.

Idén ötször rendeltek el több napig tartó, legmagasabb fokú hőségriadót. Szakértők szerint a harmadfokú hőségriadós napok gyakorisága a következő évtizedekben, 2050-ig országos átlagban évi 2–9 nappal növekszik, a 21. század végére pedig várhatóan 12–26 nappal emelkedik.

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

Története során egy bolygó éghajlata természetes változásokon megy keresztül. Az Antarktiszról származó jégmintákból nagy biztonsággal megállapítható, hogy az elmúlt 500.000 év során négy teljes glaciális (jegesedési) periódus zajlott le a Földön. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a legutóbbi glaciális periódus (egy eljegesedési időszakon belüli hidegebb éghajlati periódus) alatt igen szélsőséges hőmérsékletek igen gyorsan váltották egymást, különösen igaz ez az állítás az északi féltekére.

Ezzel szemben az elmúlt 10.000 év – a helyi jelentős változásoktól eltekintve – jelentősen stabilabbnak, kiegyenlítettebbnek tekinthető. Az északi féltekén az utóbbi 1000 évet egy szabálytalan, de állandó lehűlés jellemezte, amelyet egy erőteljes melegedés követett a 20. században. A 11. és 13. században a hőmérséklet viszonylag magas, míg a 16. és 19. században viszonylag alacsony volt (kis jégkorszak). A két féltekén lezajlott hőmérséklet-változások csupán egy dologban nem térnek el egymástól: a 20. században tapasztalható erőteljes felmelegedés mind a két féltekén megfigyelhető volt.

A 19. század közepe tájától világszerte rendszeressé és egyre gyakoribbá váló tengeri és szárazföldi műszeres mérések adatai alapján a Föld légkörének melegedése egyértelműen kimutatható. A felmelegedés üteme napjainkra ijesztő méreteket öltött. A különböző éghajlat-változási forgatókönyvek mind melegedést mutatnak a Föld éghajlati rendszerében, amely a különböző régiókban jelentős csapadékmennyiséggel és a szélsőséges időjárási paraméterek számának és intenzitásának növekedésével jár együtt.

A 20. század során a globális átlaghőmérséklet átlagosan 0,7 °C-kal emelkedett. Az elmúlt évszázad alatt azonban a melegedés – jellegét tekintve – nem volt szigorúan monoton, az átlagos felmelegedésre kisebb-nagyobb hidegebb és melegebb periódusok rakódtak. A század elején bekövetkezett hidegebb időszakot egy jelentős, az 1940-es évek végéig tartó 0,5 °C körüli melegedés követett, amelyet aztán egy újabb hűvösebb periódus váltott fel.

A felmelegedés mértéke azonban az 1980-as évektől kezdődően átlagon felüli. Szinte mindig az éppen aktuális év jelenti a legmelegebb évet a műszeres mérések megkezdésétől számítva. A legmelegebb regisztrált dekád éppen a legutóbbi: a 2001 és 2010 közötti időszak volt. A felszíni léghőmérséklet emelkedésének tényét támasztja alá a legújabb, minden eddiginél részletesebb vizsgálat is, amely az elmúlt kétszáz év időjárási adatainak elemzésén alapul, amely során 39 028 állomás közel 1,6 milliárd adatát dolgozták fel. A Föld egészére kiterjedő eredmények alapján egyértelműen kimutatható, hogy a szárazföldi területek hőmérséklete nagyjából egy Celsius-fokkal emelkedett az 1950-es évek közepe óta. A hosszú távra szóló modelleredmények és elméleti megfontolások alapján a Föld számos régiója válik sebezhetővé a globális felmelegedés következtében. A veszélyeztetett területek között találhatók többek között a Földközi-tenger vidéke, és Közép-Kelet-Európa országai.

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MAGYARORSZÁGON

A Magyarország területére várható melegedés mértékét minden évszakra külön-külön összegezve megállapítható, hogy a melegedés nyáron a legnagyobb és tavasszal a legkisebb. A napi maximum- és minimumhőmérséklet évszakos átlagainak várható alakulását hasonlóan jellemezhetjük, mint az átlaghőmérsékletet. A globális és európai eredményekhez hasonlóan a Kárpátmedencében a maximum-hőmérsékletek legnagyobb növekedése nyáron várható.

Különösen jelentős mértékű a forró napok, a túl meleg éjszakák és a hőségnapok számának emelkedése. Várhatóan a téli szélsőséges hidegek gyakorisága kisebb mértékű lesz, mint a nyári meleg szélsőségeké. A várható felmelegedés mértékét (oC) Magyaror szágon az 1. táblázat mutatja. A táblázatból látható, hogy a közeljövőben 1–2 oC, a század vége felé pedig 3–6 oC lesz nyáron a hőmérséklet növekedésének mértéke.

tablazat1-web

A HŐCSILLAPÍTÁS

A hőcsillapítás a napsütötte külső térelhatároló szerkezet azon tulajdonsága, hogy a külső, „támadott" oldalon megjelenő szinuszos hőterhelést kisebb amplitúdójú, időben késleltetett hőterhelésre „csillapítja". Ezen csillapítás praktikusan kifejezhető a külső téri hőmérséklet amplitúdójának és a belső felületen megjelenő szinuszos hőmérsékletlengés amplitúdójának a viszonyszámával.

A csillapítás értéke bonyolult módon, komplex argumentumú hiperbolikus függvényekkel számítható, amely függvények számértékei a D hőtehetetlenségi tényezőn keresztül jutnak kifejezésre. A meleg nyári éghajlati viszonyoknak hőcsillapítás szempontjából akkor felel meg egy tömör, üvegezés nélküli külső térelhatároló épületszerkezet, ha a Dmin hőtehetetlenségi tényező követelményértéke a 2. táblázat szerinti.

tablazat2-web

A Dmin követelményeket egyébként az 1979-ben (36 éve!) életbe lépett MSZ-04.140/2-79 hőtechnikai szabvány már tartalmazta, de azóta is csak nagyon kevesen veszik figyelembe. Az éghajlatváltozás miatt azonban már időszerű lenne komolyan venni a 36 éves követelményeket.

Egy épületszerkezet D hőtehetetlenségi tényezője az egyes szerkezeti rétegek hőtehetetlenségi tényezőinek összege:

D = D1 + D2 + D3 + ... + Dn.

Látható, hogy a D követelményértékek közül az átszellőztetett szerkezet követelményértéke az alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy átszellőztetés esetén már kisebb D értéknél is biztosítható az épületszerkezet nyári hőcsillapítása, amit természetesen könnyebb elérni.

A hőtehetetlenségi tényező számítása:

D = R * s

(-), ahol

R – a szerkezeti réteg hővezetési ellenállása (m2K/W)
s – a szerkezeti réteg hőelnyelési tényezője (W/m2K)

tablazat3-web

A 3. táblázat néhány példát mutat be 20 cm vastagságú ISOVER hőszigetelő anyagok hőtehetetlenségi tényező értékére. A 3. táblázatból jól látható, hogy a magasabb testsűrűségű, jobb (azaz kisebb) hővezetési tényezőjű hőszigetelő anyagok hőtehetetlenségi tényezői is magasabbak, így azonos hőtehetetlenségi érték eléréséhez vékonyabb hőszigetelésre van szükség, mint az alacsony testsűrűségű, lazább hőszigetelő anyagok esetén.

www.isover.hu

 

Köszönettel tartozunk Horváth Levente PhD okleveles klímagazdasági szaktanácsadónak az 1. és 2. részben foglaltakban való közreműködéséért és Dr. Várfalvi János PhD okleveles gépészmérnök egyetemi docensnek a „A hőcsillapítás" részben közöltekben történő közreműködéséért.

Keresés

mehi-banner-media 120x240