2024. május 30., csütörtök

UJ HONLAP BANNER 250 100

A 2014. március 15-én hatályba lépett 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) fontos újításokat hozott a tulajdonjog-fenntartás intézményében, amelyek jelentős kihatással vannak és lesznek az adásvételi és vállalkozási szerződésekre is.

Fontos tehát tisztában lenni azzal, hogy az új szabályozás mennyiben tér el a korábbitól, ezért az alábbiakban röviden összefoglaljuk a tulajdonjog-fenntartással kapcsolatos lényegesebb, új vagy megváltozott rendelkezéseket.

A TULAJDONJOG-FENNTARTÁSRÓL ÁLTALÁBAN

kep-jogi-webTulajdonjog-fenntartás kikötésére jellemzően ingatlan adásvételi szerződésekben – amikor a vételár kifi zetésére több részletben vagy csak egy későbbi időpontban kerül sor –, valamint sok esetben olyan vállalkozási szerződésekben találkoztuk, amikor a vállalkozás teljesítéséhez szükséges anyagot, eszközöket a vállalkozó biztosította.

A tulajdonjog-fenntartás kikötésének alapvető oka adásvételi szerződések esetén az eladó érdekeinek védelme arra az esetre, ha a vevő a vételár megfizetését elmulasztja.

A tulajdonjog-fenntartást az építőiparban alkalmazott vállalkozási, kivitelezési szerződések esetén is hasonló okok indokolták. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy az építőiparban a vállalkozási szerződés során a felek dolgai sok esetben úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, mindemellett a kialakult bírói gyakorlat szerint a vállalkozó a megrendelőtől annak fizetésképtelensége esetén sem követelheti a szolgáltatás részét alkotó dolog kiadását – csak az ellenértéket.

Fenti esetekben tehát úgy az adásvételi szerződés eladója, mint a vállalkozási szerződés vállalkozója, mintegy biztosítékként fenntartotta a dolog tulajdonjogát mindaddig, amíg az eladó/megrendelő nem teljesíti a vételár/vállalkozási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségét.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS

A korábbi szabályokkal egyezően a tulajdonjog fenntartás kikötéséhez a felek írásbeli megállapodása szükséges, ingatlan adásvétele esetén pedig a tulajdonjog-fenntartás tényét fel kellett jegyeztetni az ingatlannyilvántartásba is. Ezekhez képest a Ptk. lényeges újdonsága, hogy a tulajdonjogfenntartás tényét nemcsak ingatlanok, hanem ingók esetében is regisztrálni kell az alábbiak szerint.

Amennyiben az ingó dolog szerepel valamely közhiteles nyilvántartásban (például egy hajó esetében az adott hajó lajstroma; gépjármű esetén gépjármű nyilvántartás), akkor a tulajdonjog-fenntartás bejegyzésének ott kell megtörténnie.

Amennyiben azonban az ingó dolognak nincs külön közhiteles nyilvántartása, úgy a tulajdonjog-fenntartást az újonnan létrejött úgynevezett hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyeztetni. A hitelbiztosítéki nyilvántartás elsődleges funkciója a felek közötti ügylet nyilvánosságának biztosítása. A nyilvántartáshoz bárki díjmentesen és személyazonosítás nélkül hozzáférhet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján keresztül (hbny.mokk.hu). A nyilvántartásba való bejegyzés azonban már külön regisztrációhoz kötött.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles nyilvántartás, azaz az abba történő bejegyzések valóságtartalmáért a Közjegyzői Kamara nem felel. Ugyanakkor a bejegyzés elmaradásának lehetnek jogkövetkezményei.

Fontos tudni azt is, hogy a tulajdonjog fenntartás bejegyzését a Ptk. ugyan előírja, annak elmaradása azonban magát a tulajdonjog-fenntartást még nem teszi érvénytelenné.

A bejegyzés elmaradása esetén azonban az eladónak/vállalkozónak számolnia kell azzal, hogy a vevőtől/megrendelőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy a tulajdonjog fenntartás ellenére megszerezheti a dolog tulajdonjogát.

Amennyiben ugyanis a tulajdonjog fenntartásnak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyeztetése elmarad és a vevő/megrendelő – aki a dolog tulajdonjogát még nem szerezte meg – a tulajdonjog-fenntartás ellenére (jogellenesen) utóbb eladja a dolgot egy jóhiszemű harmadik félnek (aki adott esetben ellenőrizte is a hitelbiztosítéki nyilvántartást és nem találta meg benne a tulajdonjog-fenntartást), úgy a vevő/megrendelő vevője (azaz a jóhiszemű harmadik fél) a dolgon tulajdonjogot szerez. Ebben az esetben az eladó/vállalkozó kizárólag a saját vevőjével, illetve megrendelővel szemben léphet fel (követelve tőle például a vételárat) azonban a vevő/megrendelő vevőjével, azaz a jóhiszemű harmadik féllel szemben már nem.

Jelentősen megnehezíti a tulajdonjog-fenntartás alkalmazását az a tény is, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyeztetés nem egyszerű, tekintettel arra, hogy a rendszerben a feleket, vagyis mind az eladót/vállalkozót, mind pedig a vevőt/megrendelőt előzetesen felhasználóként regisztráltatni kell, amelyhez egy egyszeri alkalommal mindkét félnek (jogi személy esetében annak képviselőjének) ún. azonossági nyilatkozatot kell tennie közjegyző előtt.

Az egyszeri regisztrációt követően a rendszerben a bejegyzésre vonatkozó nyilatkozat személyesen vagy képviselő útján akkor tehető, ha a képviselő a hitelbiztosítéki rendszer regisztrált felhasználója.

A fentiek gyakorlati szempontból ott okozhatnak problémát, hogy hiába tartalmazza a szerződés a tulajdonjog fenntartást és hiába szeretné azt az eladó, illetve vállalkozó a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyeztetni, ezt mindaddig nem teheti meg, amíg a vevő, illetve megrendelő önmagát a rendszerben ugyancsak nem regisztráltatta (feltéve, hogy ezt korábban még nem tette meg). Ez a regisztrálási kötelezettség egyébként még abban az esetben is fennáll, ha a szerződés egyébként tartalmazza a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyeztetési kötelezettséget.

Álláspontunk szerint a szabályozás fenti változása és a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő kötelező bejegyzés garanciális jellegű lehet egyes adásvételi szerződések esetén, azonban lényegesen csökkentheti a tulajdonjog-fenntartás alkalmazását vállalkozási szerződések esetén. Utóbbi szerződések esetén ugyanis – különösen kisebb jelentőségű, alacsonyabb összegű szerződéseknél – a feleknek aránytalan költséget és adminisztrációt jelenthet a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzés.

FONTOS SZEMPONT

Fontos azonban tisztában lenni azzal is, hogy a jogalkotó – talán a fenti tendenciát előrevetítve – a vállalkozási szerződések általános szabályai között (6:247.§ (5) bekezdésében) kifejezetten rögzítette, hogy amennyiben a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő tulajdonába. Ennek alapján tehát – lényegében a tulajdonjog-fenntartáshoz hasonlóan –, a megrendelő tulajdonszerzéséhez nem elegendő a dolog átadása, ahhoz az ellenérték (vállalkozási díj) megfizetése is szükségeltetik. Kiemelendő ugyanakkor az is, hogy jelen rendelkezés is csak korlátozott körben, vagyis csak olyan esetekben érvényesülhet, amikor a vállalkozó által létrehozott mű a polgári jog (dologi jog) szabályai alapján egyébként nem megy át a megrendelő tulajdonába.

Amennyiben ugyanis például a vállalkozó a megrendelő telkére épít kivitelezési szerződés alapján épületet, az épület a telek, mint fődolog alkotórészévé válik, és így azon a telek tulajdonosa (megrendelő) díjfizetéstől függetlenül tulajdonjogot szerez. Ezen rendelkezés tehát csak azon esetekben alkalmazható, ha a vállalkozó saját anyagból, saját költségén olyan ingó dolgot állít elő, amely nem minősül alkotórésznek.

Ez az új rendelkezés megítélésünk szerint ellensúlyozhatja a tulajdonjog-fenntartás fenti okból, regisztrációs kötelezettség miatt történő esetleges mellőzésének a kockázatait.

A fenti tájékoztatásunk csak általános jellegű és nem helyettesíti a konkrét ügyekben a jogi tanácsadást.

Dr. Sándor Péter
ügyvéd
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Dr. Varga Katalin
ügyvéd
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Keresés

mehi-banner-media 120x240