Az építőipar olyan gazdasági ág, amelynek tevékenységét, eredményességét a nemzetgazdaságban bekövetkezett változások és gazdaságpolitikai döntések alapvetően befolyásolják.

Az állami, az önkormányzati beruházásokra fordítható pénzeszközök mennyisége, a vállalkozások pénzügyi helyzete, a lakosság életkörülményei, megtakarításai, lakásépítési kedve alapvetően meghatározza az építőipar teljesítményét. Az építőipar nem telephelyhez kötött, hanem változó helyen és időben végzi tevékenységét. Mindezek alapján az építőipar érzékeny jelzőrendszerként működik, statisztikai mutatói a gazdasági konjunktúra fontos jelzőszámai.

Az építési tevékenység produktumaként létrejött építményvagyon a nemzeti vagyon jelentős és tartós eleme. Az épületvagyon mint ingatlanvagyon, műszaki-gazdasági értékén túl is alkalmas jelentős értékképzésre, fejlesztések beindítására. E hatalmas nemzeti vagyonrész értékeinek megőrzése és növelése rendkívül fontos nemzetgazdasági cél.

Az építés produktuma elősegíti a működő tőke beáramlását (infrastruktúrafejlesztéseken keresztül), munkahelyet teremt, illetve javítja a polgárok életkörülményeit (lakásépítéssel és felújítással, a települési környezet alakításával), következésképpen a munkavállalók szélesebb körű foglalkoztatását segíti elő.

Az építőipar egészére általánosan igaz, hogy szemben a telepített iparágakkal, tevékenysége nem helyhez kötött, térben és időben mobilizálható. Ugyanakkor az építőipar produktumát, az építményt adott helyen, a helyi adottságok figyelembevételével hozza létre. Az építés nemcsak igényeket elégít ki, hanem értékteremtőként jelentősen hozzájárul a nemzeti jövedelemhez, és fontos tényezője a makro- és mikrokörnyezet alakításának.

Az építési kereslet a többi iparág fejlesztési igényeiből, infrastruktúra-fejlesztésekből, intézményi és kereskedelmi építmények építéséből, lakásépítésből és a meglévő lakás- és épületállomány felújításából, átalakításából, korszerűsítéséből is összetevődik.

A LAKÁSÉPÍTÉS HELYZETE

2013-ban 7536 új lakás épült az országban, 31 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 27 százalékos csökkenést jelent a 2012. évi adatokhoz képest. A lakásépítésben 2008-ban bekövetkezett fordulat óta évről évre egyre kevesebb új lakás épül. 2013-ban már csak egyötöde az újonnan épült lakások száma a 2008. évinek, és a megelőző, 2012. évhez viszonyítva is 30,9 százalékos a visszaesés mértéke. 2013-ban a vállalkozások lakásberuházásainak visszaesése lelassult. Így 2013-ban már főképp a lakossági építtetők tevékenységének visszafogása okozta a lakásépítések további hanyatlását.

Az új építési engedélyek 2014. évi száma némi optimizmusra adhatott okot, mert jelentősen növekedett a 2013. évihez képest, de még nem érte el a kívánatos mértéket. A KSH adatai szerint 2015. I–III. negyedévben 4657 új lakás épült, ami 9,5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 8616 volt, ez viszont 24 százalékkal több a 2014. év szeptember–januári adataihoz képest.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy lakóépület átlagos kivitelezési ideje két év, az engedély kiadásától a használatba vételig pedig átlagosan 2,7 év telik el, ezért az új lakások építésének statisztikája később érzékeli a változást.

A MAGÁNMEGRENDELŐI PIAC ÉLÉNKÍTÉSE

A hazai építőipar szerződésállománya jelentős módon beszűkült. Egyre sürgetőbb feladattá vált a magánmegrendelői piac élénkítése. A Kormány felismerte, hogy a lakásépítés élénkítése elsődleges feladat a nemzet-gazdaság érdekében. Ezért az építésben érintett érdekvédelmi szervezetek több, mint 10 éve tartó javaslatait figyelembe vette, és az új lakások építésének áfáját 5 százalékra csökkentette.

A jövőre vonatkozóan meghatározó döntés volt a bejelentett áfacsökkentés, amelynek hatására a már régóta várt fejlesztések elindulhatnak, és így végre lábra kaphat az új lakások kínálati oldala. Egyben fehéríti is ezzel a döntéssel az építési ipart is.

Az „öt százalékosként" elhíresült áfacsökkentést és az ügyintézések egyszerűsítését azonban érdemes a rendszer egésze felől körbejárni.

Az építési kereslet alakulása – beleértve az új lakások építését is – tehát döntő gazdasági és társadalmi nézőpontból.

A Kormányzat építésigazgatási és hatósági ügyintézésre vonatkozó egyszerűsítési törekvései nyomán – reményeink szerint – nem a lovak közé dobott gyeplőt jelentenek az új jogszabályi keretek. A jogszabályokat ezután is be kell tartani, terveket továbbra is készíteni kell, de kockázatokat rejthet magában az új szabályozás.

ELEMZŐI VÉLEMÉNYEK

Az áfacsökkentés élénkíti majd az újlakás-építéseket, de a használtlakás-piacra is hatást gyakorolhat. A befektetési célú használtlakás-vásárlók aktivitása valószínűleg csökkeni fog, de számottevő jelenlétükre továbbra is számítani lehet.

Az áfacsökkentés a használtlakás-piacon is éreztetni fogja kis mértékben a hatását. Árcsökkenésre azonban nem valószínű, hogy számítani lehet a használtlakás piacon. Ha több ezer új lakás is kerül piacra jövőre, valamint talál gazdára, a teljes piaci adásvétel számnak így is csak töredékét fogja kitenni. Az áfacsökkenés inkább csak a növekedés ütemét mérsékelheti.

MI LEGYEN A MEGLÉVŐ LAKÁSÁLLOMÁNNYAL?

Különös figyelmet kell szentelnünk ennek a hatalmas nemzeti vagyonnak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a meglévő lakásállomány műszaki állapotát sem, ami bizony komoly felújításra szorul. A gazdasági válság előtt, 2007-ben mintegy 36 000 új lakás és 250 000 lakásfelújítás volt Magyarországon. Ma megvan az igény a 2015. évinél lényegesen magasabb számú új lakás vásárlására és az érdemleges lakásfelújításokra is, az ehhez szükséges tervezői és kivitelezői kapacitás pedig rendelkezésre áll.

A fenntartható fejlődés, városfejlesztés alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának javítása.

A hazai mintegy négymillió lakást kitevő állomány legalább fele nem felel meg a korszerű funkcionális, műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek; a középületek esetében az arány sajnos még rosszabb, ez érvényes családi házakra, társasházakra és panelépületekre egyaránt.

Magyarország energiafelhasználásának közel 40 százaléka az épületeink energiaellátására fordítódik, melynek kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. Az Európai Unióban és így Magyarországon is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra.

Hazánk gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható.

Az elmúlt évtizedekben az épületenergetikai célok megvalósítására nem készült egységes stratégia, helyette a különböző minisztériumok irányítása alatt, egymástól elszigetelt akciók valósultak meg. Az alacsony lakásépítési ütem, az elégtelen felújítási források azt eredményezték, hogy a lakosság jelentős részének nincsen valódi esélye életkörülményeinek javítására, valamint azt, hogy veszélyesen növekszik a lakásviszonyok egyenlőtlensége.

A változtatás szükségességét és halaszthatatlanságát felismerte a politika is. Ennek eredményeként megszületett a Nemzeti Energiastratégiáról szóló 77/2011. (X. 14.) OGY határozat és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló 18/2013. (III. 28.) OGY határozat. Az Energiastratégia legfontosabb tézisei a versenyképes, fenntartható és biztonságos ellátásról szólnak. Az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb és legeredményesebb – rövid távon is megvalósítható módja – a fogyasztás csökkentése az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javításán keresztül valósulhat meg.

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG JAVÍTÁSA ÉPÜLETENERGETIKAI FEJLESZTÉSSEL

A jól tervezett és kivitelezett szigetelési, klíma- és fűtésrendszerekkel kevesebb energiát használunk, és kisebb környezetterhelést érünk el. Mint tudjuk, az el nem fogyasztott energia a legjobb energiamegtakarítás. Autós hasonlattal élve: ha vásárolunk egy autót, minden esetben tudni akarjuk az autó fogyasztását. Ez lakások esetében is „húsbavágó" kérdés. Az épületek felújítását, tehát az akadálymentesítésen, a liftek javításán túl egységes egészben kell elvégezni. Ez nem kis kihívást jelent a mérnökök részére is, hisz' minden építés alfája és ómegája a jó, minőségi „tervezés-előkészítés".

Az épületenergetikai felújításokat csak komplexen szabad elvégezni, beleértve a hőszigetelésen túl a gépészeti, épületgépészeti berendezések felújítását, korszerűsítését is. Ezek célja a kevesebb energiafelhasználás, ezáltal szolgálva a környezet védelmét és nem utolsósorban a lakásokban élők életkörülményeit.

A mérnökök célja az, hogy elősegítsék az épületenergetikai szempontok előtérbe kerülését, a tervezők, kivitelezők és a tulajdonosok szemléletét abba az irányba tereljék, hogy az épületenergetika kiemelt hangsúlyt kapjon minden létesítménynél. Ezáltal növekszik a komfort, télen jobb lesz a helyiségek fűtése, a nyári túlmelegedés pedig csökken. A kiugróan magas szolgáltatói számlák pedig nem terhelik sem a családi kasszát, sem az intézmények költségvetését.

JAVASLAT

Korántsem elhanyagolható nemzetgazdasági érdek az sem, hogy az épületek energetikai állapotának a javítása munkát jelent az építőiparban dolgozóknak, de jelentősen növelheti az építőanyag-ipar, az épületgépészeti és gépipari – területek foglalkoztatottságát is.

A lakásfelújítások forgalmi adójának csökkentése nem pusztán a kereslet élénkítését eredményezné, hanem az építőipar akut problémáját is oldja, ami a számla nélküli vállalkozásokból adódik.

Ma a lakossági megrendelők nagy többsége nem hajlandó, nem képes megfizetni a 27 százalékos áfa összegét. Ezért írásos szerződések nélkül, szóbeli megállapodásokkal rendel, és rákényszeríti az építési mikro- és kisvállalkozókat, hogy a munkájukat számla nélkül, áfa felszámítása nélkül végezzék.

Ezért megfontolásra ajánljuk a kormányzatnak, hogy az épületfelújítások áfáját is csökkentse 5 százalékra.

Kassai Ferenc
BPMK elnök
MMK alelnök