Hirdetés
A lábazatok elhanyagolása csak első látásra tűnik megtakarításnak, évekkel később már olyan komoly problémákat okoz, amelynek rendbetétele az eredeti munka árának sokszorosára rúghat.
Régi épületeknél komoly problémát jelent a vízszigetelés hibájából származó felszívódó nedvesség hatása. Ez nemcsak vakolathibákat eredményez (vakolatmállás, sókivirágzás), hanem jelentősen csökkenti a falazat hőszigetelő képességét is.
Mindenekelőtt : faldiagnosztika
Gyakori hiba lábazatfelújításkor, hogy új, vízzáró vakolatot kap a ház, így bezárva a falba a nedvességet, amely jobb híján felfelé indul – nem ritkán 2-3 méteres magasságig is eljutva a falakban. Szintén gyakori a hőhidak miatt kialakuló párapont, amelyből a lakók csak annyit vesznek észre, hogy minden igyekezetük ellenére a falak belülről nedvesednek.
A problémák felismeréséhez pontos és mélyreható faldiagnosztikára van szükség. A vizsgálatok képesek kimutatni, hogy mennyire vizesedett át a lábazat, milyen ásványi sók csapódtak ki a felületre, és az eredmények alapján pontosan meghatározható a megfelelő javítási módszer.
Mielőtt azonban a lábazat konkrét problémájára fókuszálnánk, meg kell vizsgálni a vizesedő, salétromos rész környezetét is. Felújítás előtt ellenőrizni kell, hogy az épület előtti járdaszakasz nem lejt-e a fal felé; nem töredezett-e nagyon; illetve nincs-e természetes vízelvezető rés a lábazat és a járda között. A talált hibákat ki kell javítani, hiszen ha innen folyamatosan nedvességet kap a lábazat, felesleges volt a felújítás.
Ezért érdemes átvizsgálni a ház ereszcsatornáit is – már ha van. Amennyiben nincs eresz, az első lépés a csatornahálózat kialakítása. Ha van, ellenőrizni kell, nincs-e elrozsdásodva vagy megrepedve, illetve a tetőről hova csorog az esővíz. Ideális esetben utóbbit a lábazattól legalább kétméternyire kell elvezetni.
A lábazat helyreállítása
Ha a környezetet rendbe tettük, utána jöhet a lábazat helyreállítása. Első lépésként a meglévő vakolatot kell eltávolítani a felületről, mégpedig az észlelt vizesedés szintje fölött fél méterig. A vakolat leverését követően a feltárt fugákat kell kimélyíteni két centiméter mélységig. A művelet során távolítsuk el, majd pótoljuk a laza falrészeket. A kimélyítést és a fal megerősítését követően tiszta vízzel, egy kefével érdemes a lehető legtisztábbra sikálni a lábazati felületet.
A tiszta, előkészített fal ezek után híg alapvakolatot, úgynevezett gúzt kap. Amennyiben a falazat túl laza szerkezetű, vagy az anyaga vegyes, úgy a teljes felületet fedő gúzolás előtt szükség van rabicháló felerősítésére. A következő munkafázis a javítóvakolat felhordása kézzel, géppel vagy vakolókanállal. Ebben a lépésben egyszerre legfeljebb 2,5-3 centiméter vastagságban hordhatjuk fel az anyagot.
Amennyiben ennél vastagabb felületet szeretnénk kialakítani, úgy több rétegben kell a habarcsot a falazatra vinni – minden esetben nedves réteget a nedves rétegre felhordva.
A réteg kiszáradása után, száraz időjárás esetén egy-két nap múlva fél és egy centiméter közötti vastagságban vihetjük fel az utolsó javítóvakolat-réteget. A munka megkezdése előtt finoman nedvesítsük át a felületet a jobb tapadás érdekében. Innen nincs már más hátra, mint a besimított felületre vigyük fel a végső textúra és szín kialakításához választott vékonyvakolatot vagy homlokzatfestéket.
A webersan „falszárító" felújító vakolatok rendszerben alkalmazva a gyakorlatban már bevált műszaki megoldásokat nyújtanak a cikkben említett problémák orvoslására.
