2024. március 28., csütörtök

UJ HONLAP BANNER 250 100

kep1Írásunk a kontrolling világába nyújt betekintést. Az építőipari termelés költségeinek lehetséges csoportosítását mutatja be elsősorban az ellenőrzésre és az információellátásra fókuszálva, kitérve a rendszer bevezetésének és fenntarthatóságának néhány sarkalatos kérdésére.

A kontrolling mint vállalati funkció

Napjainkra a kontrolling a vállalati működés kiemelt funkcióinak egyikévé vált. A fogalom az angol „to control" szóból származik, amely egyszerre jelent ellenőrzést és irányítást a magyar nyelvben. Maga a kontrolling, mint a vállalat működésének szerves része is e két fogalom együtteseként működik. [1]

A kontrolling megközelítése és egyben értelmezése többféleképpen is történhet. Horváth Péter, mint a téma egyik legelismertebb hazai szakértője a kontrollingot mint vállalati funkciót, a vezetés alrendszereként értelmezi, amely a tervezést, az ellenőrzést, valamint az információellátást hangolja össze. [2]

Az építőipari termelés kihívásai a kontrolling megközelítésében

Az építőipar aktuális kihívásait az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) minden évben azonosítja.[3] A számos felvetett probléma közül jelenleg az általános szakemberhiány az, ami a gyakorlati működést leginkább veszélyezteti. A statisztikákban ezt a fizikai foglalkozásúak alacsony száma jelzi.

1-abra

Az 1. ábra szerint 2008-ban még 95 ezer fizikai foglalkozású dolgozott az építőiparban, ami 2016-ra 83,6 ezer főre csökkent (habár az utóbbi két évben enyhe javulás látható). A szellemi foglalkozásúakhoz viszonyított arányuk szintén csökkent. Utóbbi a gyakorlatban annyit jelent, hogy míg valaha egy tervezőre, kivitelezőre, műszaki ellenőrre stb. több mint három olyan fizikai dolgozó jutott, aki az íróasztalok mellett létrehozott terveket megvalósította, addig 2013 óta ez a szám tartósan három alatt mozog. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a létszámadatok mellett ezen a téren is javulás látható, igaz, csak a legutóbbi évben.

A munkaerőhiányra adott válaszok közül a fizikai dolgozók létszámának növelése mellett a a humán erőforrásokat pótló technológiák kínálják az iparág számára a megoldást. Ez a tendencia többek között az egyre inkább előtérbe kerülő Ipar 4.0 [6] koncepcióból is látszik, amely az ipar digitalizációjának szükségességét hangsúlyozza.

A kontrolling szempontjából tehát elmondható, hogy egy létrehozandó rendszerben a költségek csoportosításakor célszerű olyan kategóriákat létrehozni, amelyek a vállalat által foglalkoztatott fizikai dolgozókat és a saját tulajdonban lévő eszközöket, illetve a technológiai teljesítéseket elkülönítetten kezelik.

kep2A projektek költségeinek lehetséges csoportosítása

A most bemutatandó költségkontroll-modell során három fő csoportot és azokon belül összesen tíz elkülönített költségtípust definiálunk. Előbbi főcsoportok sorrendben a felhasznált anyagokat, a projekt alvállalkozóit, valamint a vállalat saját teljesítéseit érintik. A költségek során végig a már elvégzett teljesítésekből indulunk ki, kizárólag az ahhoz hozzárendelhető költségeket vizsgáljuk.

Anyagköltségek

  • Begyűjtőzött anyagköltségek: A kivitelezés során felhasznált anyagokról – legyen az a vállalat saját kereskedésének készletén vagy a projektre vásárolt – beérkező számlák tételeit célszerű valamilyen módon, elsősorban egy integrált vállalatirányítási rendszerben a projektre gyűjtőznünk. Ahogy a számlán lévő téteket, úgy az utánuk járó jóváírásokat (bónusz, skontó, stb.) is a rendelt mennyiségek arányában osztjuk fel az egyes projektek között.
  • Nullműveletes anyagok (negatív tétel): Az anyagszámlák a szállítótól megrendelt és beérkezett mennyiségeket közlik velünk. Ha azonban követjük az alapvetést, és szigorúan a vizsgált időszakig megtörtént teljesítéseket vesszük alapul, akkor könnyen előfordulhat, hogy némelyik anyag már az építési helyszínen található, de nem került még felhasználásra. Az ilyen anyagok értékét a számlákból történő terhelésekből célszerű átmenetileg levonnunk, hogy a valódi felhasználásnak megfelelő, pontos értéket kapjunk.
  • Be nem gyűjtőzött anyagköltségek: Abban az esetben, ha a vásárolt anyagról a számla még nem érkezett meg, viszont az anyag egésze vagy pedig egy része időközben beépítésre került, úgy erre vonatkozóan minél pontosabb számítások megadása szükséges.
  • Készlet-visszavételezések (negatív tétel): A projektre terhelt, de végül fel nem használt anyagokat – mivel teljesítés nem tartozik hozzájuk – a projekt végével nem szabad annak költségei közé sorolnunk. Vigyázzunk arra, hogy a korábban nullműveletes anyagként figyelembe vett anyagokat ne vonjuk ki ismételten, valamint az anyagok járulékos költségeit (mint pl. a szállítási költség) szintén arányosan terheljük a projektre.

Alvállalkozói költségek

  • Begyűjtőzött alvállalkozói költségek: A költségkategória a már kiszámlázott alvállalkozói teljesítéseket tartalmazza, amelyek mindegyikét – az anyagokhoz hasonlóan – gyűjtőzéssel külön kell kezelni. A beérkezett számlák mögötti bizonylat a teljesítési igazolás, amellyel a teljesítés időszakának beazonosíthatósága a kontrolling részéről megtörténik.
  • Be nem gyűjtőzött alvállalkozói költségek: Abból kifolyólag, hogy az alvállalkozói számlák beérkezése nem követi le időben a teljesítés tényleges befejeződését – vagyis a számla később érkezik be a munka befejeződésénél – elsődleges bizonylatnak mindenképpen a teljesítési igazolást kell tekintenünk. A teljesítési időszakra vonatkozó, ugyanakkor a teljesítési igazolás mellett számlával még nem alátámasztott alvállalkozói teljesítésekre becsléseket (vagy amennyiben ismerjük, úgy a pontos értéket) is fel kell tüntetnünk az adott időszakra vonatkozó kimutatásban.

Saját teljesítések költségei

  • Saját dolgozók bérei és azok járulékai: A vállalat által foglalkoztatott fizikai és szellemi dolgozók bérét, valamint bérjárulékaikat tartalmazza. A kategórián belül érdemes a projektvezetés bérét annak tapasztalatilag jelentősebb hányada miatt minden esetben külön soron kezelni.
  • Vállalati belső feladások: A vállalat vagy vállalatcsoport eszközei után számított bérleti díj, valamint az eszköz járulékos költségei (pl.: üzemanyag, karbantartás), amit a „projekt fizet a vállalatnak". Szigorú értelemben véve a vállalat tulajdonában lévő eszköz minden projekten a vállalat érdekeit szolgálja, egy projektre terhelt elszámolóár alkalmazása mégis szükséges. Az elszámolóár mértéke a valóság visszatükrözése céljából egy olyan összeg, amennyiért az adott eszköz piaci körülmények között, harmadik fél részére bérbe adható. Közgazdasági értelemben a belső feladásoknál lehetőségköltségekről beszélünk. [7]
  • A projekthez kapcsolódó egyéb adminisztrációs és járulékos költségek: A projektekkel járó, kizárólag a projektet érintő egyéb adminisztrációs és járulékos költségek, mint például a bankgaranciák költségei, vagy többek között az engedélyeztetésekkel kapcsolatos költségek. Nyilvántartásuk esetén a projektre történő időarányos elszámolás lenne javasolt, ugyanakkor ennek nehézkes nyomon követhetősége és komoly adminisztrációs terhe miatt a gyakorlatban az egyösszegű elszámolás valósítható meg könnyebben.
  • Fel nem osztható költségek arányos része: A vállalat háttértevékenységeinek költségét tartalmazza. A projektre jutó rész megállapításakor elsősorban a felosztási alap lehet a felmerülő kérdés. Például: nyilvánvalóan a költségek felosztásakor más alapon kellene a felosztást elvégeznünk a könyvelési osztály (pl.: projektre könyvelt tételek száma) és a HR osztály (pl.: projektre fordított munkaóra) projektre jutó költségei esetén. A legegyszerűbb gyakorlat ugyanakkor az, hogy ezeket a költségeket összesítjük, majd a projektek árbevétele alapján osztjuk azokat fel. Ezek a költségek hívják fel leginkább a figyelmet a projektek utókövetésének fontosságára is. Az üzleti év során ugyanis az egyre növekvő összárbevétel miatt ideális esetben egyre kisebb arány kerül adott projektre felosztásra ebből a költségtípusból. Ezen kívül fontos kiemelni, hogy ezek a költségek a korábbiakkal ellentétben már nem a fedezeti összegben jelennek meg, hanem abból levonva azokat jutunk a projekt végleges eredményéhez. 

2-abraA rendszer bevezetésének és fenntarthatóságának buktatói

Az itt felvázolt költségcsoportosítási rendszer ebben vagy ehhez hasonló formában minden bizonnyal jelentős információtartalommal bír mind a projektvezetés, mind a további vezetői szintek számára. Néhány, a rendszer bevezetését és fenntarthatóságát érintő fontos, elsősorban szervezést érintő szempontra – a teljesség igénye nélkül – azonban szeretném felhívni a figyelmet, mivel önmagában mindkettő komoly erőforrásokat vesz igénybe.

A bevezetés kapcsán a legfontosabb döntés, hogy az adatok és a kimutatások előállítását szoftvertámogatással vagy hagyományos táblázatkezelő segítségével végezzük. Elsősorban előbbi megoldás költségigénye az, ami a kérdés eldöntését nehézzé teszi. A második fontos döntés a beszámolás gyakoriságának meghatározása. A befektetett munkamennyiség szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy havonta, kéthetente, vagy netán valós időben szeretnénk látni az adatokat. A gyakoriság eldöntésében jelentős szereppel bírnak a vezetés igényei is.

A fenntarthatóság tekintetében a legfontosabb kérdés a számviteli osztály kontrolling felé történő adatszolgáltatása, lévén, hogy a kontrolling számviteli adatokból dolgozik. [9] Habár a folyamat erősen automatizálható – különösen szoftvertámogatás mellett – a számviteli osztály megkerülése a kontrolling tevékenység esetében lehetetlen. A fenntarthatóság másik fontos kérdése, hogy magát a beszámolást a projekt egyik felelőse, vagy egy erre külön kijelölt személy végzi. Előbbi mellett szól, hogy a projektben közvetlenül részt vesz, és azt minden tekintetben ismeri. Ellene szól viszont, hogy a projekt mindennapi ügyeinek megoldása során nem biztos, hogy marad ideje egy pontos beszámoló elkészítésére. Ezen kívül fontos még az elkészített beszámolók ellenőrzésére kijelölt személy(ek) kinevezése, aki(k) egyben a kapott adatok összegzését is elvégezhetik.

 

Knáb Tamás
junior kontroller
Merkbau Építőipari és Kereskedelmi Kft.

 

Jegyzetek
[1] Boda György – Szlávik Péter (2001): Kontrolling rendszerek tervezése. KJK-KERSZÖV, Budapest, 13–19.
[2] Horváth Péter (1997): Controlling: a sikeres vezetés eszköze. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1–23.
[3] Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége [ÉVOSZ] (2016). Az építési ágazat 2016. évi súlyponti problémái, javaslatok ezek megoldásához. ÉVOSZ, Budapest
[4] Központi Statisztikai Hivatal [KSH] (2017a): A fizikai foglalkozásúak létszáma a nemzetgazdaságban (2008–2016). [online] Budapest: KSH, https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli004.html, Letöltés: 2017. március 6., 09:31
[5] Központi Statisztikai Hivatal [KSH] (2017a): A szellemi foglalkozásúak létszáma a nemzetgazdaságban (2008–2016). [online] Budapest: KSH, https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli006.html, Letöltés: 2017. március 6., 09:35
[6] Portfolio.hu (2016): A ma ismert világot totálisan elsöpri a negyedik ipari forradalom. [online] http://www.portfolio.hu/vallalatok/it/a_ma_ismert_vilagot_totalisan_elsopri_a_negyedik_ipari_forradalom.237125.html, Letöltés: 2017.03.03., 17:35
[7] Hillier, D. – Ross, S. – Westerfield, R. – Jaffe, J. – Jordan, B. (2013): Corporate Finance – Second European Edition. Maidenhead-Berkshire: McGraw-Hill Education, 182–183.
[8] Musinszki Zoltán (2008) alapján: Fedezeti elemzés. Miskolci Egyetem, Miskolc, 2., http://193.6.12.228/uigtk/uisz/vsz_9.pdf, Letöltés: 2016.03.16., 14:21
[9] Rechnungswesen-Verstehen.de (2017): Abgrenzung Controlling und Buchhaltung. [online], http://www.rechnungswesen-verstehen.de/controlling/grundlagen/controllingund-buchhaltung.php, Letöltés: 2017.03.04., 17:50

 

 

Keresés

mehi-banner-media 120x240