Magyarországon és a világ nagyobb részén a kommunális hulladékok ártalmatlanítása döntő részben épített lerakókban történik. Ezek biztonságos és gazdaságos üzemeltetéséhez, valamint a kialakuló hulladékdombok rekultivációjához, utólagos területhasznosításukhoz meg kell határoznunk a lerakott hulladék fizikai jellemzőit is. A feladat egy lehetséges – talajmechanikai alapú – megoldását a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ példáján mutatjuk meg.

HULLADÉKOK HASZNOSÍTÁSA – LERAKÁSA – LERAKÓK HASZNOSÍTÁSA

A környezetgazdálkodás alapvető fontosságú része a hulladékgazdálkodás, hiszen tágabb értelemben majdnem minden környezetvédelmi, energia- és anyaggazdálkodási kérdés hulladékgazdálkodási kérdés is. Számos környezetszennyezés mögött valamilyen hulladékkezelési anomália áll, így kijelenthetjük, hogy a környezetvédelem egyik kulcskérdése a hulladékgazdálkodás.

A napenergetikai rendszerek előnyeit számba véve terveztünk naperőművet a stratégiai tárolótelep tartályaira és szabadon hagyott földterületeinek hasznosítására. Kétrészes írásunkban bemutatjuk a naperőmű felépítését, a rendszerelemek szerepkörét, a speciális körülmények miatt alkalmazott egyedi megoldásokat, majd pedig a megtérülési számítások eredményeit.

BEVEZETÉS

Magyarország mindenkori kormányának bármely kül- vagy belpolitikai válsága esetére három hónapra elegendő üzemanyagraktárral kell rendelkeznie, melynek biztosítását stratégiai tárolótelepekkel végzi, ahol gázolajat és benzint tárolnak.

A telephelyen elhelyezett tartályok felülete és a tárolók körül – biztonsági előírások miatt – szabadon hagyott földterületek kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek energiatermelés szempontjából. Az európai uniós direktíváknak és támogatásoknak, valamint a magyarországi kötelező átvételi rendszernek köszönhetően a telephelyek esetén megújuló energiaforrással üzemelő erőművek telepítését tartottuk előnyösnek. Az imént említett pozitívumok miatt munkánk során három telephely napenergetikai hasznosításával foglalkoztunk.

Az építőipar felgyorsult üteme egyre nagyobb elvárásokat támaszt a gyártókkal és termékeikkel szemben. A kivitelezők a rendkívül szoros határidők miatt folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, hogyan lehetne az időjárástól függetleníteni és felgyorsítani a technológiai folyamatokat.

A rohamtempós építkezések világában a hidegburkolás esete speciális. Ma már minden gyártó széles választékot kínál, ami alapján eldönthető, hogy a terméket hol és mire használják. Kevésbé szegmentálódik azonban a termékválaszték a felhordhatóság körülményei szerint. A Weber nemzetközi tapasztalatának köszönhetően minden felmerülő problémára nyújt megoldást, például a speciális esetekhez szükséges gyorskötő anyagok is szerepelnek a kínálatában.

Az egyszerű bejelentési eljárás bevezetésével és kiterjesztésével a 300 négyzetméternél nagyobb nem kereskedelmi célú lakóépület építésére (bővítésére) a tervezők felelőssége is megnőtt.

A tűzvédelem azért nehéz kérdés az egyszerű bejelentési eljárással megvalósuló épületeknél, mert nem kötelező tűzvédelmi tervezőt, szakértőt bevonni, és az építésztervezők zöme pedig (tisztelet a kivételnek) teljes mélységében és összefüggéseiben nem ismeri az OTSZ-t, valamint a hozzá kapcsolódó Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek tartalmát.

A BME Építőmérnöki Kara felismerte, hogy a mérnökutánpótlás kérdésével fokozottabban foglalkoznia kell. A kar oktatói úgy gondolják, hogy aki tudatosan készül az építőmérnöki pályára, és már középiskolai tanulmányai alatt is kitűnik tudásával, az feltétlenül támogatandó célja elérésében.

A KSH gyorsjelentése szerint 2017 júniusában az építőipari termelés volumene 27,2 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi bázist, és mindkét építményfőcsoport termelése (az épületeké és az egyéb építményeké is) emelkedett.

Az építőipari szakma működési gyakorlata indokolttá teszi, hogy a szabványok mellett olyan útmutatók, műszaki irányelvek szülessenek, amelyek az építőipar egyes szakterületein az ismétlődő műszaki, gazdasági feladatok célszerű megoldásait rögzítik.

A jelenlegi szabványügyi szabályozásban nem érvényesülnek kellőképpen a hazai nemzetgazdasági megfontolások, maga a szabványosítás pedig hosszadalmas és drága folyamat. Az építőipari szakma igényeinek megfelelően indokolt olyan tárgyú útmutatók, műszaki előírások kiadása, amelyek nem képezik szabvány tárgyát, viszont biztosítják, hogy az építőipar egyes szakterületein az ismétlődő műszaki, gazdasági feladatok célszerű megoldási módjai rögzítve legyenek. Ezen gazdasági és szakmai cél megvalósítása érdekében vezették be az épített környezet alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben az építésügyi műszaki irányelv fogalmát.

Bár a 482/2016. (XII. 28.) kormányrendelet [3] hozott újdonságokat az építési termékek építménybe történő betervezéséről szóló 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet [2] előírásaiban, azonban a teljesítménykiírás kötelezettsége továbbra is érvényben maradt.^* Jelenlegi cikkünkben arra keresünk választ, hogy a gyakorlatban a teljesítménykiírásnak milyen alapvető módjai, illetve nehézségei lehetnek.^**

MI INDOKOLJA, HOGY KOMOLYAN VEGYÜK A TELJESÍTMÉNYKIÍRÁS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖTELEZETTSÉGÉT?

Azzal a kérdéssel, hogy milyen jogszabályi környezet teremtette meg az építészek számára a teljesítménykiírás kötelezettségét, már számos fórum foglalkozott - mi magunk is több cikkben [15, 16] írtunk erről az Építéstechnika lapjain. Azonban az alapvető kiváltó okot és annak következményét ritkán elemzik, ezért érdemes megvizsgálni nagyobb perspektívából is a kérdést.