Magyarországon még mindig idegenkedést vált ki a panelépület és maga a panel szó említése is. Vajon mi okozhatja ezt a távolságtartást? Vannak-e racionális okai, vagy inkább a mélyben megbúvó, negatív érzelmekkel keveredett előítéletekről van szó?

Ha a nyugat-európai nagyvárosokban kicsit körülnézünk, tapasztalható, hogy Bécstől Párizsig, számtalan helyen látunk paneles szerkezetű bérlakásokat. Nyugati szomszédunknál hatalmas reneszánszát éli az előregyártott építőelemből való építkezés. Bécsben az elmúlt évek ingatlan beruházásainak nyomán, majdnem az épületek fele ilyen technikával készült. Hiába használnak minőségi anyagokat, és lehet sokkal gyorsabban és kevesebb munkaidő ráfordítással dolgozni vele, mint a hagyományos építőanyagokkal, hiába kombinálja a technológia a nagyüzemi gyártás előnyeit az egyedi igények maximális kielégítésével, Magyarországon mégsem honosodott meg. Van ugyan számos sikeres futó és befejezett projekt hazánkban is, amelynél nagy hatékonysággal alkalmazták és használták ki az új technológiában rejlő lehetőségeket, de igazi áttörésről még nem beszélhetünk. Ennek okát keresve egy, a magyar társadalomban évtizedek alatt kialakult negatív beidegződésre lelhetünk, a panel szóval szemben.

A „panel" vagy a „lakótelep" szó hazánkban történelmileg az államszocializmus időszakához kötődik, így 1989 után joggal válthatott ki bizonyos ellenérzéseket. Ám sem a lakótelep, sem a paneles szerkezet nem az egykori szovjet blokk sajátossága. Lakótelepi környezetben bérlakásokat, nagyobb tömegben, a nyugat-európai országokban is építettek az 1950–1960-as évektől, mégsem alakult ki ilyen, általánosan tapasztalható ellenérzés velük kapcsolatban. Ennek, a hazánkban specifikus jelenségnek a kiváltó okaira K. Horváth Zsolt, az ELTE Bölcsészettudományi Karának társadalomtudósa világít rá.

„Az 1950-es évek végén nemcsak Budapesten, de szerte az országban megindultak a lakásépítések, amelyek eredményeként 30 év alatt közel 800 000 panellakás készült. Az előzményekhez, vagyis az állami lakáspolitika hiányából fakadó áldatlan, nyomorúságos körülményekhez képest valójában jobb életszínvonalat tudtak nyújtani. A probléma ott kezdődött, hogy a házgyári építkezés megrekedt a mennyiségi elv szintjén, a minőség sokadrangú maradt. Az ideológiai szempontból erőltetett házgyári építkezés és a javuló életszínvonal következtében emelkedő társadalmi elvárások, kezdtek erősen elválni egymástól, ami évtizedes távlatban fokozatosan rongálta a lakótelepi, pláne a házgyári épületek társadalmi-kulturális presztízsét. A rendszerváltás után a sztereotípiák szintjén a lakótelepi panel az elavult szocialista lakhatás szinonimája lett, még akkor is, ha Nyugat-Európában sok helyen találkozhatunk ezzel a technológiával és építkezési formával. Ilyen értelemben a rendszerváltás utáni magyar társadalom mint idejétmúlt, meghaladott lakhatást könyvelte el a panelt, jóllehet ugyanennek a társadalomnak a jelentős része ilyen típusú házakban él. Arányaiban a legtöbb panellakás Komárom-Esztergom megyében található (az összes lakás 25 százaléka), amit Budapest követ (az összes lakás 22,6 százaléka). Ilyen formában a meglévő, mind a mai napig álló tömbházak és lakótelepek élő mementói maradtak egy korábbi kornak. Nem lehet megkerülni vagy elkerülni őket" – vélekedik a szociológus.

MEGÚJULT GYÁRTÁSI TECHNOLÓGIA

Mindeközben teljesen megfeledkezünk arról, hogy az építészet rengeteget fejlődött a rendszerváltás óta, és mára olyan gyártási és építési technológiák állnak rendelkezésre, amelyek minden tekintetben felülmúlják a múlt század paneles építkezését, noha azok is panelból készülnek. Míg a házgyári elemeknél a gyártástechnológia csak csekély számú, méreteiben nem alakítható elemváltozat gyártását tette lehetővé, addig mára olyan gyártási technológiák honosodtak meg, amelyekkel gyakorlatilag nagyipari módon lehet a legegyedibb igényeknek is megfelelő, előregyártott falelemeket előállítani. Korábban a tervezőknek kellett a meghatározott lehetőségekhez alkalmazkodni, ma már a modern technológia lehetővé teszi, hogy a tervező, a beruházóval együtt, kötöttségek nélkül, a rendeltetésének leginkább megfelelő épületet tervezhesse meg. Az ehhez szükséges technológia, miszerint akár napi 800-900 négyzetméternyi legyártott falfelület mellett is, minden elem különböző lehet, mára már rendelkezésre áll. Ezáltal a régi értelemben vett panel épületek mára leginkább ellenszenves tulajdonsága küszöbölhető ki:az egyhangú és teljesen egysíkú téglatest alakzat.

Ezzel szemben a technológia magában hordozza a régi paneles építkezés azon pozitív tulajdonságát, miszerint építésük egyszerű, rendkívül gyors és tiszta, ezen felül a helyszíni munkaerő igénye a fele, vagy harmada a vasbeton szerkezetek kivitelezői létszámának. Azáltal, hogy már a gyárban minden elem esetében előre kivághatják a villany- vagy gépészeti szereléshez szükséges vájatokat, beépítik a védőcsöveket, a szerelvények jelentős hányadát, az utómunkálatok is nagyban lerövidülnek.

„A panelekből, vagyis előregyártott elemekből épülő házak új generációja képes szakítani az évtizedek alatt itt maradt tömblakások minden negatív tulajdonságával, és egy egészen modern megoldást kínál. A tervezési fázisban nagyobb odafigyelést igényel a mérnököktől az ilyen technológiával való munka, viszont a kezdeti energiabefektetés maximálisan megtérül, az építkezés gyorsaságát, a kisebb munkaerőigényt és a lecsökkenő utómunka szükségletet figyelembe véve. Ezek a tulajdonságok a modern, előregyártott elemekkel történő építkezést mind a megrendelő, mind a kivitelező számára vonzó alternatívává teszik, a hagyományos építkezéssel szemben" – mondta el Magyar Gábor, az osztrák Leier cégcsoport magyarországi vállalatának vezető statikusa.

A fent vázolt társadalomtörténeti és a szociológiai gyökerekre visszavezethető ódzkodás ellenére, lassan hazánkban is kezdik felfedezni a modern paneles technológiában rejlő előnyöket.

POZITÍV PÉLDÁK SORA

Az új technológia használata nagyobb felkészülést igényel a tervező mérnököktől a kivitelezés megkezdése előtt, ami viszont az építkezés alatt teljes mértékben megtérül mind munkaidőben, mind anyagilag. Erről számolt be most is zajló MKB ARÉNA SOPRON bővítésének megrendelője, Molnár Balázs is: „A technológiában rejlő lehetőségeket kihasználva a pincerész építésénél rengeteget nyertünk mind munkaidőben, mind esztétikailag és nem mellesleg anyagilag is. A kezdeti nagyobb költségek az építkezés során maximálisan megtérültek."

A Leier segítséget nyújt a technológia használatában a tervezőknek és a kivitelezőknek egyaránt. A hagyományos anyagokkal ellentétben az építőanyag gyártó ebben az esetben egy lépéssel korábban kerül az építési folyamatba. Egy nagyszabású Pozsony belvárosi építkezésen Magyar Gábor volt a projekt mérnöke. „Célunk, hogy olyan együttműködést hozzunk létre a tervező cégekkel, ahol rá tudjuk irányítani a figyelmet, mekkora segítség és lehetőség rejlik abban, ha már a nulladik, vagy akár a mínusz egyedik pillanatban bevonnak minket a projektbe. Bármilyen felmerülő igényre ki tudunk dolgozni megoldást, illetve tapasztalatunk révén sok esetben tudunk olyan tanácsokkal szolgálni, amelyek tipikus problémákra világítanak rá" – mondta el az építkezéssel kapcsolatban.

Új technológia lévén még számos olyan felhasználási mód létezhet, ami felfedezésre vár. Egy győri társasház építésénél például korábban ismeretlen módon használták fel a Leier előregyártott építőelemeit. Szalánczi Gábor, az építkezés vezető tervezőjének ötlete nyomán a lakásokhoz tartozó homlokzati erkélyek mellvédjét is a gyártó kéregelemeivel oldották meg. „A Leier szakemberei kiváló partnerek voltak az építőelemek felhasználási korlátainak kiszélesítésében, maximálisan nyitottak voltak az innovációra."

Amennyiben tehát sikerül leszámolnunk az évtizedek alatt a társadalomba ívódott ellenszenvvel a panelek iránt, a 21. század paneles építkezési technológiái már – ahogy a példák is mutatják – elérhetőek bárki számára. Az új típusú, előregyártott építőelemek használata nagyszerűen ötvözi a hagyományos technológiáknál megszokott rugalmasságot és változatosságot, az ipari módszerek nyújtotta gyorsasággal és precizitással.

  www.leier.hu