A földcsuszamlások, rogyások, suvadások és partfal leszakadások kiváltó oka az esetek egy jelentős részében a megmozdult talajtömegben, illetve annak környezetében lévő talajvíz vagy rétegvíz viszonyok, és ennek következtében a belső talajfizikai jellemzők megváltozása. Sok esetben a már mozgásban lévő talajtömeg nagysága nem teszi lehetővé, hogy a mozgásokat hagyományos mérnöki szerkezetekkel (támfalak, cölöpfalak, horgonyzott szerkezetek, stb.) meg lehessen állítani, vagy egy ilyen beavatkozás csak irreálisan magas költséggel lenne lehetséges a védendő területen található értékekkel szemben.
A Sycons Kft. által jelenleg alkalmazott eljárás (a részletes talajmechanikai feltárást követően meghatározásra kerülnek a felszín alatti rétegek elhelyezkedése, vastagsága, dőlése és esetleges gyűrődése, a talajminták laboratóriumi vizsgálatai meghatározzák a szemeloszlást, vízáteresztő képességet, víztartalmat, kohéziót, stb., majd ezt követően kerül megtervezésre és kivitelezésre a fúrt szivárgó rendszer speciális öntisztuló szűrőcsövek alkalmazásával) a mozgások legfontosabb kiváltó okát szünteti meg, ami a szakadólap mögötti még meg nem mozdult talajtömegben a feltorlódó, áramló talajvíztömeg megcsapolását, ellenőrzött formában történő kivezetését jelenti.
Ezáltal a szakadólap mögötti talajvízszint olyan mértékig csökkenthető, hogy a vízvezető rétegekben ne jelentkezzen nyomás alatti talajvíz, a csúsztatóerők kisebbek legyenek, mint a csúszó lapon jelentkező súrlódási erő. Ennek a technológiának az alkalmazhatóságát behatárolja a korlátozott beépítési mélység, illetve az érkezési oldal „szükségessége", valamint a pontos beavatkozási tervhez szükséges költséges nagysűrűségű, nagy mélységű és részletes talajmechanikai feltárások. Sok esetben a stabilizálandó partfal nagy magasságú (40-60 m), és a víztelenítendő vízadó réteg is ilyen vagy nagyobb mélységben helyezkedik el.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása" című pályázati rendszerének keretén belüli projektben egy olyan berendezés, technológia és tervezési segédlet kifejlesztése volt a cél, amely ezeket a korlátozásokat kiküszöböli, azaz alkalmas 25 méternél magasabb partfalaknál 100 métert meghaladó hosszúságú mélyszivárgó drén beépítésére kedvezőtlen fejtési osztályba tartozó – homok, homokliszt, iszap – talajok és kedvezőtlen talajviszonyok esetében is oly módon, hogy a beépítésre csak az „indulási" oldal áll rendelkezésre.
A kompakt berendezés fejlesztésekor a hagyományos építőipari körülmények mellett azokat a speciális igényeket is figyelembe kellett venni, amelyek mozgásveszélyes területek stabilizálásakor adódnak (pl.: kis méret a korlátozott helyigény miatt, nagy – 100 tonnát meghaladó – nyomóerő a 100 m hosszt meghaladó beépítéskor fellépő csúcs ellenállás és köpenysúrlódás legyőzésére, a cm pontosságot biztosító irányító egység létrehozása, a gép szerkezetének az írányító egységhez való igazítása, stb.).
A kidolgozott technológiák megfelelnek valamennyi olyan körülmény, talajtípus és talajvíz viszony esetére, amelyek talajmozgásoknál előfordulnak. Így figyelembe kellett vennünk állékony, kötött vízzáró rétegek és vékony vízvezető rétegek váltakozásából álló összleteket; kis vízáteresztő képességgel rendelkező kevert talajokat; nagy vastagságú, kis szemcseméretű telített, illetve nyomás alatt lévő vízvezető rétegeket, valamint 5 N/mm2-nél kisebb és nagyobb összenyomódási modulussal rendelkező talajtípusokat.
Alapból kétféle beépítési technológia került kifejlesztésre:
1.Egy térfogatkiszorításon alapuló eljárás, amelynél a beépítendő szivárgó drén „helyét" egy acél rúdrendszer alakítja ki, oly módon, hogy a rúdrendszert a talajba sajtolva a rúdrendszer szelvényébe eső talajtömeget belenyomja a környező talajba, és ezt követően kerül beépítésre a szivárgó drén a rúdrendszer visszahúzásával.
2. Kevésbé összenyomható talajok esetén zagyöblítéses eljárást alkalmazunk, amely a rúd szelvényébe eső talajt jöveszti, kiszállítja a furatból, majd a rúdrendszer beépítését követően kerül beépítésre a szivárgó drén a rúdrendszer visszahúzásával.
Zagyöblítéses eljárás esetén a hagyományos bentonit zagyok nem alkalmazhatóak, mivel azok vízzáró réteget képeznek a szivárgó drén környezetében, csökkentve vagy meggátolva annak célját és funkcióját. Ilyen esetekben – a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve – csak biológiai úton lebomló környezetbarát zagyok alkalmazhatóak, melyek a fúráskor rendelkeznek a szükséges sűrűséggel és kolloid szerkezettel, de tixotróp tulajdonságúak és 1-6 napot követően természetes úton lebomlanak.
A Budapesti Műszaki és gazdaságtudományi Egyetemmel együttműködve a korábbi projektek adatait és tapasztalatait összegyűjtve és értékelve, valamint egy kis és egy nagy modell-kísérleten keresztül vizsgáltuk a különböző típusú és víztartalmú talajokba épített szivárgó drének működését, és annak hatását a talajokra. A közös munka eredményeként mélyreható és széleskörű ismereteket kaptunk a mozgásveszélyes területek működési mechanizmusáról valamint a mélydrének hatékonyságáról és alkalmazási módjairól.
Az összefoglaló kutatási jelentés nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a mozgásveszélyes területeken bekövetkező mozgás előtt vagy közvetlen a mozgást követően – megfelelő talajmechanikai feltárás esetén – gyorsan és pontos közelítéssel meghatározhatók legyenek a beavatkozás főbb műszaki paraméterei és annak várható nagyságrendi költségei.