Mivel a homlokzatok hőszigetelése költséges, sajnálatos módon az energiatakarékosságot megcélzó épületfelújítást végzők körében egyre inkább terjed az a nézet, hogy a falak belső felületén saját kivitelezésben és olcsón megoldható a hőszigetelés.

Ez a nézet helytelen, hiszen egy körültekintés nélkül, szakszerűtlenül elvégzett belső oldali hőszigetelés páralecsapódást, vizesedést, penészesedést okoz a belső oldali hőszigetelés kerülete mentén, valamint a hőszigetelés külső felületén, a külső fal belső síkján. Tudomásul kell venni, hogy a belső oldali hőszigetelés nem lehet egyenértékű egy külső oldali hőszigeteléssel. Miért?

A belső oldali hőszigetelés jellemzői

A belső oldali hőszigetelés ugyanis télen „elhőszigeteli" a külső falat a belső melegtől, így a külső fal belső felülete egy jelentősebb vastagságú belső oldali hőszigetelés esetén akár 0 °C alá is lehűlhet. Ez két szempontból is káros:

• A teljesen áthűlt, azaz kívül-belül hideg külső fal hőmérsékletváltozásra történő mozgása fokozódik, ami a különböző hőtágulási együtthatójú falazat és a csatlakozó szerkezetek (beton pillérek, erkélylemezek stb.) vonalában repedéseket indíthat el, ami statikai szempontból kedvezőtlen lehet.
• Amennyiben a belső térben lévő magas páratartalom esetén a pára nem képes elnyelődni a belső oldali burkolatban és hőszigetelésben, illetve átdiffundál, átáramlik a hőszigetelésen, vagy annak illesztési hézagain a külső fal belső hideg felületéig, akkor ott lecsapódik, és a sötét, nedves felületen megindul a penészesedés. -15 °C, -20 °C külső léghőmérsékletek esetén pedig nemcsak vizesedés, hanem jegesedés is előfordul. A külső léghőmérséklet emelkedésével, tavasszal a megolvadt jég pedig a padlónál vízkifolyást is eredményezhet.

Mi okozza a páralecsapódást?

Vizsgáljuk meg, hogy a nem kellően hőszigetelt külső falak esetén a falsarkoknál, a vízszintes és függőleges élek, valamint a nyílászárók kerülete mentén, azaz a hőhidaknál mi is okozza a páralecsapódást! A jól záródó ablakok miatt és/vagy a lakásban élők élettevékenységéből adódóan előfordulhat, hogy 60% feletti a relatív páratartalom. A magas relatív páratartalom és magas léghőmérséklet esetén magas a harmatponti hőmérséklet is.

Mi is az a harmatponti hőmérséklet? Az a hőmérséklet, amelyen a relatív páratartalom eléri a 100%-os telítettséget, azaz a levegőből megkezdődik a pára kicsapódása, a kondenzáció.

Különböző légállapotok (léghőmérséklet és relatív páratartalom) esetén a harmatponti hőmérsékletek az 1. táblázatban láthatók.

Az éleknél a belső felületi hőmérsékletnél általában 1-2 °C-kal, míg a sarkokban általában 2-3 °C-kal alacsonyabb a felületi hőmérséklet, így először ezeken a helyeken indul meg a páralecsapódás, a penészesedés.

A páralecsapódás megakadályozására emelni kell a belső felületi hőmérsékletet, ami már néhány centiméter vastagságú belső oldali hőszigeteléssel biztosítható.

Nagyobb hőszigetelési vastagságok esetén télen már előállhat a külső fal belső légtértől történő jelentős mértékű „elhőszigetelése", ami a már említett káros jelenségeket indíthatja el.

A javasolható hőszigetelő anyag vastagsága a hőszigetelő anyag hővezetési tényezőjétől függően ezért csupán 2-3 cm. Természetesen ez a 2-3 cm vastagságú belső oldali hőszigetelés csökkenti a külső fal hőátbocsátási tényezőjének mértékét.

Mekkora lehet ez a csökkenés? A hazánkban lévő 80-féle különböző típusú és vastagsági méretű külső homlokzati falnak az U hőátbocsátási tényezője 0,25–2,00 W/m²K szélső értékek között változik. Egy hőhídmentesen megépített külső fal esetén általában U = 0,70 W/m²K hőátbocsátási tényező felett jelentkezhetnek – kedvezőtlen körülmények esetén – a páralecsapódási, penészesedési jelenségek.

A belső oldali hőszigetelést az U = 0,70–2,00 W/m²K hőátbocsátási tényezőjű falak belső felületén elhelyezve a hőátbocsátási tényező csökkenésének mértéke 40–60% lehet.

A külső falak belső oldali hőszigetelése révén javul a hőszigetelt falszakasz hőátbocsátási tényezője, azonban a külső falba becsatlakozó belső falak, födémek hőhídhatása nő. Ezek kompenzálására feltétlenül szükséges, hogy a belső oldali hőszigeteléssel átlagosan 30 cm hosszon beforduljanak a belső falakra, a mennyezetre és a padlószerkezetre is. Csak ezzel a megoldással kerülhető el a belső oldali hőszigetelés kerülete mentén és esetleg a szomszédos lakásoknál a páralecsapódás, penészesedés.

Két javasolt megoldás

Belső oldali hőszigetelésként két elvi megoldás javasolható:

1. A belső burkolat mögött párazáró réteg, hőhídmentesített vázszerkezet között hőszigetelés, majd külső fal. Ebben a megoldásban a párazáró réteg megakadályozza, hogy a belső pára a hőszigetelésbe, vagy azon keresztül a külső fal belső hideg felületéig eljusson és ott nedvesedést okozzon.

2. Páraáteresztő festéssel ellátott, jelentős mennyiségű nyitott pórustartalommal rendelkező, lúgos kémhatású szilikát anyagú hőszigetelés a falra ragasztva. Ebben a megoldásban a speciális anyagú hőszigetelés elnyeli, majd később visszaadja a belső légtérnek a párát.

A belső oldali hőszigetelés javasolt esetei

• Műemlék- vagy gazdag ornamentikájú épületeknél, ahol a homlokzati megjelenés nem változtatható meg, ezért homlokzati hőszigetelés nem készíthető.
• Házgyári paneles épületeknél, amennyiben – elsősorban a költségek miatt – az épület teljes homlokzatának hőszigetelésére nincs lehetőség, de egy-egy lakás tulajdonosa a belső oldali páralecsapódás, penészesedés és a magas fűtési költségek csökkentése miatt hőszigetelné saját lakásának kültérre néző falát.
• Időszakosan használt épületeknél (például hétvégi házaknál), ahol a gyors felfűtés az igény. A rövid, szakaszos használat miatt az esetleges páradiffúziós problémák (párafeldúsulás, páralecsapódás) nem tudnak kialakulni.

Összefoglalás

A belső oldali hőszigetelés alkalmazásának célja nem az energiamegtakarítás, a fűtési költségek csökkentése, hanem a külső falak belső felületi hőmérsékletének emelése annak érdekében, hogy a páralecsapódás, penészesedés elkerülhető legyen. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a belső oldali hőszigetelés alkalmazásakor elengedhetetlen a szerkezet hő- és páratechnikai ellenőrzése.

Dr. Laczkovits Zoltán