Az itt bemutatott hőszigetelő teherhordó szerkezet két hőhídtípussal egyszerre veszi fel a versenyt és két funkciót lát el: hőszigetel és statikailag tartja az erkélylemezt.
A növekvő energiaárak és a szigorodó épületfizikai követelmények növelték az érdeklődést az energiamegtakarítás és a költségtakarékosság iránt. Az energiamegtakarítás igénye olyan gépészeti technológiák megjelenését eredményezte, ahol a hagyományos energiahordozók fogyasztása nullára vagy minimálisra csökkent. A csökkent energiafelhasználás viszont csak a hőszigetelések minőségének, mennyiségének és hatékonyságának jelentős növekedésével együtt valósítható meg.
Az épületek fokozott hőszigetelése viszont megnövelte az úgynevezett problémás csomópontok – a hőhidak befolyását. A lakóépületeknél az egyik legismertebb hőhíd az erkély csatlakozási vonala az épülethez (1. kép).
Az épület- és lakástulajdonosok viszont nem akarnak lemondani ezekről a szerkezetekről, mivel az erkély növeli az épület komfortját, meleg időszakban megnöveli a lakóteret a szabad tér irányába, vagy éppen árnyékoló funkciójukkal fontos szerepük van az épület energetikai viszonyaiban.
Az erkély vonalában kialakuló hőhíd ellen hagyományosan a lemez „körbeszigetelésével" védekeznek. Azonban mind a gyakorlati tapasztalatok, mind a hőtechnikai számítások igazolják, hogy ez az erkély és a fal csatlakozási vonala továbbra is az épületet körülvevő hőszigetelő burok egyik leggyengébb pontja marad. Miért van az, hogy a hőszigetelés beépítése ellenére sem sikerül a gondot megszüntetni? Ennek oka, hogy itt két hőhídtípus is egyszerre jelentkezik! Az erkélylemezt körülvevő hőszigetelő felület esetén egy keskeny sávnyi homlokzati felülethez óriási lehűlő felület tartozik, ez a „geometriai hőhíd". A másik a „szerkezeti hőhíd", ami azt jelenti, hogy a jó hőszigetelő fal helyett itt betonacélokat tartalmazó betonsáv van, ami nem hőszigetelő.
HŐTECHNIKAI ELVÁLASZTÁS
A probléma egy egyszerű ötlettel orvosolható: válasszuk le a problémás szerkezetet az épületről! Ezt nevezik hőtechnikai elválasztásnak, amikor egy hőszigetelő teherhordó szerkezetet (Schöck Isokorb) építenek be az erkély és a fal vonalába. Ezzel kiküszöbölhető a fűtött és lehűlő felületek arányának különbsége, vagyis nincs geometriai hőhíd. Így az épület külső hőszigetelő burka az erkély vonalában is folyamatosan tud haladni, nem kell a nagy tömegű erkély vasbeton lemezét a lakással együtt fűteni. Kevesebb fűtési energiára van szükség, és nincs lehűlő falfelület a helyiségben, mely később páralecsapódáshoz majd penészesedéshez vezet.
További előny még, hogy a hőszigetelés láthatatlan marad, vagyis sokkal vékonyabb erkélylemez jelenik meg a homlokzaton.
Az Isokorb elem (2. kép) tehát egyszerre 2 funkciót lát el: hőszigetel, és statikailag tartja az erkélylemezt.
AZ ISOKORB ELEM RÉSZEI
- 8 vagy 12 cm vastag Neopor hőszigetelés,
- az alsó övben fellépő nyomóerő ellen beépített speciális nyomólapok,
- a kialakuló igénybevételeknek megfelelő vasalás, mely a korrózió által veszélyeztetett helyeken rozsdamentes acélt tartalmaz.
A gyártás során felhasznált rozsdamentes betonacél nemcsak a hosszú élettartam szempontjából szükséges, hanem hőtechnikai szempontból is fontos szereppel bír. Sokan nem tudják, hogy a rozsdamentes betonacél hővezetése 4-szer rosszabb a hagyományoshoz képest. Mivel a hőhídmegszakító elemek hőszigetelő képességét döntően az alkalmazott vasalás (anyaga és mennyisége) határozza meg, könnyen belátható, hogy hagyományos betonacél használatával nem lehet számottevő javulást elérni az elemek hőtechnikai paramétereiben. A 12 cm vastag Isokorb XT típusok a németországi Passzívház Intézet (PHI Passivhaus Institut) minősítésével is rendelkeznek.
TÍPUSOK
Az Isokorb elemeknek számos típusa van, már nemcsak vasbeton szerkezetek, hanem acélszerkezetek is elválaszthatók az épülettől (3. kép).
Amennyiben fokozott tűzvédelmi követelmény áll fenn, az Isokorb elemek rendelhetők REI90, illetve REI120 tűzállósági határértékkel.
A statikus tervezők számára méretezési program áll rendelkezésre, mellyel az Isokorb kapcsolatok könnyen számíthatók.