A lakosságnál van a szakma megújításának, túlélésének a kulcsa – véli Széman György, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség elnöke. Az energiaárak növekedése miatt az emberek nagyobb összegeket költenek majd energiatudatos felújításokra.

A szakember szerint itt az idő, hogy az építőipar szereplői észrevegyék: hogy a kilencvenes évek végétől a kétezres évek közepéig tartó boomnak vége.

Hogyan látja, mi 2012-ben az építőipar legnagyobb problémája?

Széman György – Változatlan, hogy alapvetően a megrendelések hiányától szenved az ágazat, ami abból adódik, hogy nehézkesebb lett a banki finanszírozás. Tudni kell, hogy az építőipar minden gazdasági válságjelenség kirakata. A 2008 óta tartó világgazdasági válság óvatossá tette a banki hitelezést, visszafogta az építési beruházásokat nemcsak Magyarországon, de Európa más országaiban is. Természetesen ez alól vannak kivételek, olyan országok, amelyek világrendezvényekre készülnek, így Nagy-Britannia, Lengyelország vagy Ukrajna. Magyarországon viszont nem várhatóak olyan infrastruktúra-fejlesztéssel járó események, amelyek konjunktúrát eredményezhetnek.

Milyennek látszik az idei szezon?

Sz. Gy. – A szakmában már tavaly is azt mondták, hogy nincs lejjebb. Azután kiderült, hogy mégis van. Ahogy azt az egyik nagy hazai cég vezetője találóan fogalmazta meg egy beszélgetésen: hihetetlenül a topon kell lenni és rengeteg többletenergiát kell fordítani arra, hogy egyáltalán talpon tudjanak maradni. Ez ma a helyzet. A belföldi kereslethiányt a cégek nagy része az exporttal próbálja átvészelni, miközben egyre jobban lefaragnak a költségekből. Félő, hogy a költségek csökkentése a színvonal esésével járhat. Ez persze nem lehet cél. Sok tényező hathat viszont pozitívan, eredményezheti az építőipari kereslet növekedését. Ilyen a lakásállomány megújítása, egy korszerű bérlakás-program vagy az épület-energiahatékonysági programok. Folyamatban van a közintézmények energiatudatos megújítását szolgáló uniós források átcsoportosítása, kormányzati hírek szerint ez több mint százmilliárdos megrendelést hozhat az ágazat számára. A gazdasági nehézségek leküzdése hosszú távon ismét vonzó befektetési cél lehet az ipari és a lakáspiacon, ami keresletnövekedéssel jár. Ez persze nem jövőre fog megtörténni, de bízunk abban, hogy középtávon élénkülés következhet be.

Mire számítanak a magánerős megrendelések esetében?

Sz. Gy. – Úgy gondolom, hogy a lakosságnál van a szakma megújításának, túlélésének a kulcsa. Az emberek a családi kasszán is érzik, hogy növekednek a lakások fenntartási költségei, ami arra ösztönzi őket, hogy a megtakarításokat a fenntartható otthonok megteremtése érdekében áldozzák fel. Azaz az energiatudatos felújításokra fognak költeni, amit ösztönözhet az állami támogatás. Valószínűleg bővülnek a banki lehetőségek, lesznek kedvező kamatozású, speciális hitelek ezekhez a beruházásokhoz kapcsolódóan.

Mennyire maradnak el az állami beruházások, illetve megrendelések 2012-ben?

Sz. Gy. – Ez az ország teherbíró képességétől függ. Úgy vélem, az építőiparnak – és tágabb értelemben az építésgazdaságnak – észre kellene végre vennie, hogy a kilencvenes évek végétől a kétezres évek feléig tartó boomnak vége. A régi dicsőség elmúltán való siránkozás helyett innovatív gondolkodásra és főként cselekvésre van szükség. Nem az üres állami csapot kell nézegetni, és azt kiabálni, hogy nyissák meg. Végig kell gondolni, milyen lehetőségek adódnak, hol vannak igényes piacok, milyen összefogással lehet akár külföldön is munkát szerezni.

Miben kell, kell-e változtatniuk a piaci szereplőknek?

Sz. Gy. – Ha a belföldi kereslet csökken, akkor a nemzetközi projektekbe való bekapcsolódás lehet az előremenekülés útja. Ehhez azonban csak a tanúsított minőség által keltett bizalom vezethet. A Magyar Építőanyag-ipari Szövetség az aktív minőségpolitika következetes alkalmazása mellett tette le a voksot. A színvonalesés elleni küzdelemnek sok frontja van: a minőségi képzés és továbbképzés szorgalmazása, a közpénzek átlátható felhasználását biztosító szabályozás, minőségpolitikai követelmények beépítése a közbeszerzések rendszerébe. A legfontosabb feladat a megrendelő informálása.

Mi a helye, szerepe egy szakmai folyóiratnak az ágazat egésze szempontjából? Mit jelent a Magyar Építéstechnika az építőiparban, az építőanyag-iparban tevékenykedő cégeknek?

Sz. Gy. – A Magyar Építéstechnika a hazai építésgazdaság tükre. Ez azt is jelenti, hogy a lap megújulása késztetést jelent a szakma számára a változtatásra, az innovatív gondolkodásra. Azt szeretnénk, hogy képezze le a szakmai folyamatokat, vegyen részt a közös gondolkodásban, legyen híd az építésgazdaság értéklánca és a felhasználó között. Nyissa ki az ajtót a lakosság irányába is, hiszen a minőségtudat formálása a szakma megmaradását és jövőjét is jelenti. Ebben a Magyar Építéstechnika nagy szerepet játszhat.