Magyarországon ma a családok 25-35%-át érinti a lakhatási szegénység. Veszélyeztetettek a lakásvesztés közelébe sodródott rezsi- és hitelhátralékosok, a fiatal családok, akik rossz lakáshelyzetük miatt a gyermekvállalást is későbbre tolják, vagy az állami gondoskodásból kikerülő fiatalok, akik nem várhatnak támogatást a családjuktól. Számukra a biztonságos és megfizethető bérlakások lehetőséget adnának az önálló élet megteremtésére.

A Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity Magyarország kidolgozta egy olyan közösségi bérlakásrendszer modelljét, mely kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá tenné a szociális célú bérlakás szektort, valamint a lakástulajdonosok és a bérlők kockázatait is jelentősen csökkentené.

Konferencia keretében mutatták be azt a modellt, melynek segítségével - véleményük szerint – több tízezer család lakhatási gondját lehetne enyhíteni. A legutóbbi adatok szerint közel félmillió magánlakás áll üresen, ebből legalább 100 ezerre becsülhető azoknak a jó elhelyezkedésű, megfelelő minőségű lakásoknak a száma, amelyek akár szociális bérlakásként is hasznosíthatók lennének.

A Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. ezért egy új típusú közösségi bérlakás-rendszer bevezetését javasolja, mely a rászoruló családok számára elérhetővé tenné, hogy bérbe vegyék az üresen álló magánlakásokat.

A lakástulajdonosok és a bérlők között az e célból létrejövő Szociális Lakásügynökségek (SZOL-ok) közvetítenének. A modell egyik legfontosabb eleme, hogy a SZOL-ok hosszú távú, legalább 3 éves szerződést biztosítanak a bérlőnek és a bérbeadónak. A konstrukció biztos és folyamatos bevételt garantál a lakástulajdonosok számára, illetve elérhetővé tesz olyan kedvezményeket, amelyek más bérbeadókat nem illetnek meg. Ilyen lehet például az adókedvezmény, illetve az adóelengedés. A SZOL a szerződéses időszakban garantálja az ingatlan állapotának megőrzését is. Az előnyökért cserébe a tulajdonosok vállalják, hogy a piaci lakbérnél alacsonyabb áron adják bérbe lakásukat a Szociális Lakásügynökségnek.

A bérlők számára a modell azért vonzó, mert kedvező áron, a piaci lakbér alatt, hosszú távra tudják kivenni a lakásokat, így biztonságosabbá és tervezhetőbbé válik az életük. A bérlők rászorultságuk mértékében lakbértámogatásra is jogosultak lennének, melynek meghatározásakor a cél az, hogy a programba bekerült családok számára a lakhatással kapcsolatos kiadások összege ne haladja meg a rendelkezésre álló jövedelmük 40%-át. A legnehezebb helyzetű családok számára a SZOL-ok egyéni szociális munkát is biztosítanának.

A javaslat szerint az új típusú közösségi bérlakásrendszert egy központi szervezet, a Nemzeti Lakástársaság irányítaná és működtetné. A szervezet feladata lenne, hogy a kormányzat által meghatározott költségvetési keretek között megtervezze a programban elérendő lakásszámot és költségeket, illetve meghatározza a célcsoportokat és azok területi megoszlását. A szervezet pályázaton hirdeti meg a Szociális Lakásügynökségek számára a lakástulajdonosok által felkínált lakásokat. A pályázaton részt vehetnek önkormányzatok és nonprofit szervezetek által működtetett SZOL-ok is.

A modellt kidolgozó két szervezet javasolja egy kísérleti program elindítását. A 3 évig tartó kísérleti programban olyan önkormányzatok és nonprofit szervezetek vennének részt, akik a modell kidolgozásában is együttműködtek. A kezdeti időszakban 350-500 lakással számolnak, amit 10-15 Szociális Lakásügynökség tudna kezelni. A mintaprojekt állami költsége évente 454 ezer forint lenne lakásonként. A Szociális Lakásügynökségekre épülő modell működési feltételeinek megteremtéséhez szükség volna egy új lakástörvény megalkotására, amelynek kidolgozását a kísérleti program tapasztalatai is segítenék.

A munkanélküliséggel sújtott területekről való elköltözést is segítenék az olcsó bérlakások, mint ahogy sok hajléktalan ember számára is a jól működő szociális bérlakásszektor jelentené a hajléktalanságból kivezető utat.

MK