I. Általános helyzetértékelés

Az építőipar jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságban és az európai gazdaságban. Az Unió a GDP csaknem 10%-át állítja elő, és 20 millió munkahelyet biztosít, melyek 95%-ban mikro, kis- és közepes vállalkozásokban találhatók. Az építőipar emellett köztes termékek és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások fontos felhasználója is .

Gazdasági jelentősége miatt az építőipar teljesítménye nagymértékben befolyásolhatja a teljes gazdaság alakulását. Az építőipari munka minősége közvetlen hatást gyakorol az európai polgárok életminőségére is. Az épületek energiahatékonysága, a gyártás, szállítás, valamint az épületek és infrastruktúrák építéséhez felhasznált erőforrások jelentős hatást gyakorolnak az energiafelhasználásra, az éghajlatváltozásra és a környezetre.

Az ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez azáltal, hogy egyes igen ígéretes területeken – például épületek felújítása, környezetvédelem, infrastruktúra – fokozza aktivitását. Mindehhez, megfelelő szakpolitikai intézkedések társulhatnak, melyek hozzájárulnak a kereslet élénkítéséhez és a befektetés ösztönzéséhez. Az építőipari ágazat fontos szerepet tölt be az Európai Unió 2014-2020 közötti fejlesztési stratégiájában a növekedésre irányuló célkitűzések megvalósításában.

Az építőipar azon ágazatok közé tartozik, amelyeket a legsúlyosabban érintett a pénzügyi és gazdasági válság. Az Európai Unió tagállamaiban 2008 januárja és 2011 novembere között az építkezések és az infrastrukturális beruházások 16% -kal estek vissza. 2012 év elejétől azonban összességében növekedés tapasztalható az Unió építési-beruházási piacán.

A magyar építési piacon a recesszió a globális gazdasági válságot megelőzően 2007. év elejétől tapasztalható, a gazdasági válság azt felerősítette. 2006. évhez viszonyítva, az akkori 2.260 milliárd Ft értékű országos építés-szerelési tevékenység 2012. év végére 1.600 milliárd Ft-ra esett vissza folyó áron. A recesszió hat és fél évének inflációs folyamatait is figyelembe véve mintegy 45%-os a csökkenés. A magánbefektetés ettől jóval nagyobb mértékben tűnt el a hazai piacról.

Az országos építés-szerelési tevékenység 2013 I. negyedév végén érte el mélypontját, majd a múlt év közepétől növekedésnek indult. A nagyon alacsony bázishoz viszonyítva, 2013 év egészében 9,6%os növekedés volt, ami folyó áron 1793,5 millió Ft-ot jelentett. A növekedés alapvetően az Unióból finanszírozott állami, önkormányzati megrendeléseknek köszönhető. 2013 évben a magánmegrendelői körből a gépipar, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság területén volt tapasztalható érdemleges építési-beruházási kereslet.

A lakásépítés visszaesése a hét év alatt elérte a 80%-ot, 2013. évben mindösszesen 7.293 új lakás került átadásra, a felújítások száma 110.000 körüli a kívánatos 400.000 év felújítandó lakásszámhoz képest.

A recesszió hatására az elmúlt hét évben 85.000 foglalkoztatottól vált meg az ágazat, így 2014 év elején az összes foglalkoztatottak száma 257.000 fő volt, ezen belül az alkalmazotti foglalkoztatás 108.300 fő. Nagyobb mértékben a vállalkozási és megbízási formában történő foglalkoztatás csökkent. 2013 év második felében megállt a csökkenés és enyhe növekedés tapasztalható.

A lánctartozás mértéke 2013 év végén is magas szinten volt, becslések szerint elérte a több százmilliárdot, melynek fele valószínűleg sohasem lesz kifizetve, mert mögötte az adós eltűnt, tönkrement, illetve a 3 -5 évig elhúzódó gazdasági perek lezártáig újabb cégmegszűnések lehetetlenítik el az összegek megfizetését. A lánctartozás ilyen magas értéke mára már súlyosan kihat az építőanyag-gyártásra és kereskedésre, az ágazatot finanszírozó banki gazdálkodásra is. A lánctartozás magas szintje a múlt évben már talán nem növekedett, de érdemlegesen nem is csökkent.

Ez a jelenség stabil alvállalkozói és beszállítói struktúrákat tett tönkre és súlyos morális problémákat okozott az ágazatban és beszállítói rendszerében.

Az építési ágazat jövedelmezőségi helyzete igen alacsony, összességében az árbevétel-arányos nyereség mindösszesen 3-4% között mozog. A vállalkozásoknak pénzügyi tartaléka nincs, likviditási helyzete tragikus. Mindezt súlyosbítja, hogy 2008. évtől a kereskedelmi bankok az ágazatba tartozó cégek finanszírozását ítélik a legkockázatosabbnak. Nem, vagy csak nehezen teljesíthető feltételekkel finanszírozzák az építési vállalkozások működését. A banki projektfinanszírozás drága, annak ellenére, hogy a teljesítési- és jóteljesítési garanciák árukhoz képest (5-5%) jóval kisebb kockázatot hordoznak a bankok számára, az árbevétel engedményezés pedig biztos fedezetet jelent a hitelintézetek számára.

A pénztelenség és különösen a közbeszerzési piacon kialakult irreálisan alacsony árak sok esetben csökkentik a minőségi igényszinteket, azon belül is minőségi problémákhoz vezetnek és növelik a kivitelezési határidőket is. Az uniós forrásból is finanszírozott létesítményeknél a kivitelezők pénzhez jutása a 2013 évi jogszabályváltozások ellenére elhúzódó, nehézkes. A 30 napon túli (kivételes esetekben 60 napon túli) fizetés, azaz késedelmes fizetés esetén fizetendő jegybanki alapkamat, plusz 8% késedelmi kamat összegét a jogosultak különböző okokból a közbeszerzési piacon összességében nem érvényesítik.

A recesszió elfedi az ágazat régóta meglévő szakmunkaerő problémáit, a szakképzéssel szemben támasztott elvárások háttérbe szorulnak. Az elmúlt 3-4 évben megsokasodott szakági jogszabályváltozások a tőlük elvárt eredményeket egyelőre csak részlegesen hozzák. Lényegesen nem gyorsultak fel a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások előkészítései, nem csökkentek a teljesítések elfogadása körüli viták és tartozások, nem rövidültek a gazdasági perek, nem csökkent a fekete foglalkoztatás, és nem valósult meg a piac erőteljesebb ellenőrzése sem.

II. A befektetési-beruházási piac élénkítése

2013 évben a növekvő állami megrendelések mindenképp kellettek ahhoz, hogy 9,6%-al bővüljön az ágazat termelése. Az uniós 2007-2013 közötti pénzügyi ciklus utolsó évében jelentős források lekötésére került sor, melyek nyomán az ágazat szerződéses állományának volumene érdemlegesen növekedett. Több kormányzati intézkedés és a Magyar Nemzeti Bank gazdaságélénkítő - programjának éve volt 2013, ami reményteli alapot teremt ahhoz, hogy az ágazat lendülete 2014 évben fennmaradjon, hogy az építési-beruházási célú megrendelések növekedjenek.

Ezek közül ki kell emelni a jegybanki alapkamat folyamatos csökkenését, ami a hitelkamatok csökkenését hozza, a beruházás élénkítő hitelprogramot, ami növelheti az építési-beruházással együtt járó bővített termelést. A Kormány stratégiai megállapodásai mentén nagy értékű ipari-szolgáltatási létesítmények kivitelezésére van és lehet esély. A 2014-2020-as évek uniós forrásainak 60%-os nagyságrendű, gazdasági szektort célzó felhasználási programja beruházási piacélénkítő hatású lehet.

Mindezeken túl, az ÉVOSZ néhány javaslatot fogalmaz meg, melyek gazdaságélénkítő, befektetés növelő, hatásuknál fogva élénkíthetik az építési beruházási piacot.

Javaslatok

1. Hároméves nemzetgazdasági költségvetési keretszámok kialakítása mentén jogszabályi elkötelezettségre lenne szükség a kiszámíthatóság érdekében a befektetőket és gazdálkodókat legjobban érintő adók- és járulékok területén. A magyarországi piaci, gazdasági lehetőségekkel szembeni bizalmatlanságot fel kell számolnunk, politikai és szabályozási elkötelezettség szükséges a kiszámíthatóság érdekében.

2. Biztos forrásnak továbbra is az európai uniós pénzek látszanak. Fontos, hogy a hazai és az uniós választások, a támogatási rendszer szervezeti és projekt változásai időben ne lassítsák le a források felhasználhatósági döntését. A hét éves „beruházási ciklus" első éve ne legyen „holt szezon". Ehhez szükséges a magyarországi pályázati lehetőségek mielőbbi meghirdetése és a támogatott projektek kiválasztása.

3. Szükséges a 2014-2018 közötti kormányzási időszak országos gazdaságfejlesztési programjainak elindítása. Ezek között kiemelt fontosságúnak tartjuk az energiahatékonyságot szolgáló programokat mind a középületek, mind pedig a lakásvagyon vonatkozásában.

4. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy az építési vállalkozások külföldre jutását, az építési export elősegítését szolgáló kormányzati program készüljön a kereskedelemfejlesztés és a gazdaságdiplomácia lehetőségeit kihasználva.

5. Javasoljuk annak megvizsgálását, hogy az MNB gazdaságélénkítő hitelprogramjához hogyan lehetne kapcsolni a lakosság lakásfelújítási, lakásépítési igényeinek finanszírozhatóságát.

III. Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása

Az alacsony jövedelmezőség és a kereslethiány miatt az építési vállalkozók saját erőből nem tudják előfinanszírozni a munkájukat, sok esetben a cég „adminisztratív" működését sem. A kereskedelmi bankok olyan kockázatosnak minősítik az építőipart, aminek következtében igen szigorú feltételekkel finanszíroznak és a cégeknek csak töredéke hitelképes.

A finanszírozási problémák másik nagy kiváltója az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés. 2009 év végi jogszabály elrendelte az építőipari fedezetkezelő kötelező alkalmazását, ami a magánmegrendelői piacon jelenleg is hatályos. Ez az intézményrendszer a létesítmények megvalósításának előfinanszírozását követeli meg a vállalkozói lánc minden szintjén, ami többségében teljesíthetetlen. A közbeszerzések terén 2012. január 1-től működő szabályozás (az alvállalkozói kifizetés megelőzi azt, hogy megkapja járandóságát a generálkivitelező, illetve fővállalkozó) jó lépés ezen feszültségek enyhítésére, de nem megoldás arra az esetre, ha a beruházás megrendelője nem vagy csak késve fizet.

Javaslatok

1. A feltétel nélkül lehívható bankgarancia ne legyen alkalmazható az építési vállalkozási szerződésekben, mert a durva, indokolatlan megrendelői erőfölénnyel való visszaélésre ad alkalmat. Helyette a feltételekhez kötött lehívhatóság biztosítéki rendszere melletti vállalkozás a megoldás. Az új Ptk. megfogalmazása erre lehetőséget biztosít. A piac szereplői között e tekintetben egyeztetésekre van szükség.

2. A jelenleginél alacsonyabb szinten - összhangban a 36/2009. 05.12.OGY határozattal és a 2012. január 1-jétől hatályos Közbeszerzési Törvénnyel - kell maximálni a magánmegrendelői szerződésekben is a megrendelő részéről kiköthető garancia mértékeket: teljesítési garancia max. 5%, a jóteljesítési garancia max. 5%.

3. Egyéb megrendelői fizetési biztosíték hiányában a megrendelői fizetési hajlandóság kikényszerítése az elvégzett munkán alapuló díjkövetelés mértékéig megengedő jelzálogjog-bejegyzési lehetőséggel a megrendelő tulajdonában lévő telek- és lakóingatlanokra.

4. A peresített követelések mielőbbi érvényesíthetősége érdekében a gazdasági pereskedésnél a tényállás módosíthatóságának szigorú kezelését el kell rendelni. Az időhúzó, rosszhiszemű pervitel elburjánzását, jelenlegi gyakorlatát az Országos Bírói Tanács meg kell, hogy szűntesse. A rosszhiszemű pervitel ellen ható iránymutatás kiadását kell kérni az OBT-től. A gazdasági perek felgyorsítása, értékhatár függvényében az egyszerűsített eljárások lehetőségének tovább gondolása indokolt.

5. Javasoljuk működését kidolgozni és szakmai vita után létrehozni állami tulajdonú faktoráló intézményt. Közbeszerzések keretében végzett építési szerelési munkák értékének határidőre történő ki nem fizetése esetén lehetne a közmegrendelők felé kiállított számlát faktoráltatni, tisztességes feltételek mellett.

6. Érvényt kell szerezni a jegybanki alapkamat, plusz 8% késedelmi kamat intézményrendszerének valós működéséhez. A határidős fizetés kikényszerítése jogszabályi szigorítást, továbbszabályozást igényel.

7. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk bevezetni a kötelezően adandó előleg intézményét a beszerzési összegnek legalább 20%-ában, legfeljebb 40%-ában. Első lépésként az uniós forrásokból megvalósuló létesítményeknél lehetne általánossá tenni a kötelező előleg biztosítását.

8. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk elrendelni az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés tilalmát. Irreálisan alacsony árnak minősül – többek között - az építőipari ágazati minimális rezsióradíjat el nem érő díjtétellel készített ajánlat. Az adott évre érvényes minimális rezsióradíj értékét az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) határozza meg és ajánlása alapján a Belügyminisztérium hirdeti ki.

9. Mivel az építőipari fedezetkezelő intézmény rendszere a gyakorlat által igazoltan nem alkalmas a magyarországi lánctartozás csökkentésére, rendkívül bürokratikus és több ponton nem életszerű, ezért az erre vonatkozó jogszabályok teljes körű hatályon kívül helyezését javasoljuk.

10. Kerüljön előtérbe az építési vállalkozások pénzügyi minősítése. Az adott vállalkozási nagyságrendekhez igazodó, a megrendelőtől és a vállalkozástól független szakértő (pl. bank, adószakértő, könyvvizsgálói kamara, ÉVOSZ) által készített minősítés alapján pénzügyi megbízhatósági besorolása legyen a cégeknek. A közbeszerzési piacon ajánlatot adóknak kötelező legyen a pénzügyi megbízhatósági besorolásban való részvétel.

11. Javasoljuk az állami és magánberuházásoknál egyaránt kötelezően bevezetni a jövőbeni beruházó pénzügyi fedezetének igazolását és fizetési garanciaadási kötelezettségét. A teljesítési, jóteljesítési garanciákkal egyenértékű fizetési garancia kötelezettségét javasoljuk.

12. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv működésének kedvező tapasztalatai rámutatnak, hogy a lánctartozás visszaszorításában fontos szerepet tölt be. Indokolt, hogy a TSZSZ-hez a létesítmény megvalósításában közreműködők szélesebb köre fordulhasson panasszal, szakvéleményét kérve. A tervezői és kivitelezési szerződésekből eredő teljesítési vitákon túl, a műszaki-lebonyolítási feladatokat végző közreműködők beadványait is bírálja el a TSZSZ.

IV. Közbeszerzés az építési-beruházások területén

Az építési beruházások közbeszerzési piacán nagy feszültséget okoz, hogy az adott létesítmény műszaki tartalma és pénzügyi fedezete között nincs összhang. Az ajánlatkérési dokumentációkban szereplő feladathoz elegendő forrás rendszerint nem áll rendelkezésre és ez sok esetben a megrendelő számára csak az ajánlatok beérkezését követően válik egyértelművé.

Különös gondot okoz ez a „kései felismerés" az uniós források igénybevételével finanszírozandó beszerzéseknél, ahol a megpályázott, esetleg megítélt támogatási összeg csak nehezen és időigényesen változtatható, a műszaki tartalom pedig nem korrigálható a rendelkezésre álló fedezethez. Emellett és az előzőekből következően nyilvánvaló a közmegrendelő felelőssége is az értékelési szempontoknál az ajánlati ár túlhangsúlyozásáért és az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötésért.

A keresetkorlátos, recessziós piaci viszonyok között megbomlott a vállalkozási szerződésekben vállalt megrendelői – vállalkozói kötelmek egyensúlya. A közbeszerzési szerződések a megrendelői erőfölényt táplálják és a vállalkozókat olyan vállalásokra kényszerítik, amit a későbbiekben nem képesek teljesíteni.

Mindezekkel együtt figyelemmel kell lenni arra, hogy az Európai Unió hogyan dolgozta át a közösség közbeszerzési joganyagát 2013 év végén. Az uniós joganyagokban és más nemzetek gyakorlatában (német, osztrák minta) a vállalkozási szerződések jog- és kötelem-tartalma a felek közötti kiegyensúlyozottságot garantálja.

Javaslatok

1. Az irreálisan alacsony ár elleni fellépést kell, hogy szolgálja a Közbeszerzési Törvény és végrehajtási rendeleteinek módosítása. Javasoljuk, hogy az építési-beruházási közbeszerzéseknél egyedül az ár alapján ne lehessen dönteni. Minden esetben a legelőnyösebb ajánlat kiválasztására kerüljön sor. Egyes ágazatok esetében erre az uniós új közbeszerzési irányelv is lehetőséget biztosít. Az értékelési szempontoknál indokolt az Európai Unió közbeszerzési irányelveiben közzétett szempontokat alapul venni. Az ajánlati ár mellett az ajánlattal szembeni környezetvédelmi, képzettségi, munkaügyi elvárásokat és a létesítmény életciklus költségei alapján való kiválasztást (energia költség, üzemeltetési költség) kell a gyakorlatban érvényesíteni.

2. Szűkíteni kell a kockázatos ár sávját. Javasoljuk, hogy a létesítmény becsült értékétől plusz/mínusz 15%-al nagyobb mértékben eltérő ajánlati ár mindenképp kockázatos árnak minősüljön, a jelenlegi 20%-os eltéréssel szemben.

3. Problémát okoz, hogy a hét éves recesszió kínálati piacán a vállalkozások a saját erőforrásaik mértékétől eltérően, azt jóval meghaladó nagyságrendű feladatokra is vállalkoznak, a megvalósítás időszakában pedig nem tudnak megbirkózni a szükséges erőforrások biztosításával. A szükségesnél lényegesen több szereplős, majd lánctartozásokat gerjesztő hosszú alvállalkozói és beszállítói láncokkal veszik körül magukat a vállalásaik teljesíthetősége érdekében. Javasoljuk, hogy a Közbeszerzési Törvény pontosítsa az idegen erőforrás igénybevételének lehetőségét, illetve szigorítsa az idegen erőforrás kivitelezési szakaszban való cserélhetőségét, alternatív kiváltásait újabb közreműködőkkel.

4. Az ÉVOSZ javasolja, hogy az építési beruházások terén az uniós forrásból finanszírozott vállalkozási szerződések a vállalási árat Euro alapon rögzítsék és az elvégzett munkák elszámolása Euró pénznemben történjen. A vállalkozói díj kifizetése forintban, a kifizetéskor aktuális árfolyamon történjen.

5. A Közösségi közbeszerzési irányelvek átültetésével egyidejűleg olyan kézikönyv szülessen az építőipari közbeszerzéssel kapcsolatban - az ÉVOSZ, a gazdasági és a szakági kamarák közreműködésével - amely a törvény mellékleteként, a résztvevők számára egyértelmű eligazítást ad a teljes közbeszerzési folyamatra – a kiírástól a döntésig – vonatkozóan. Ennek a kézikönyvnek a segítségével az ajánlatkérők igényeik részletes felsorolása által lehetővé válik, hogy olyan ajánlatadót válasszanak, aki nemcsak versenyképes árat tud ajánlani, hanem bizonyítani tudja a magas színvonalú, megbízható, megvalósításhoz szükséges képességét és szakértelmét is. A Kézikönyv egyúttal segédlet a legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának szempontjaihoz is.

6. Javasoljuk, hogy az építési beruházási célú közbeszerzésekhez – az ajánlatadásban érintettek közreműködésével – összehangolt, kiegyensúlyozott szerződésminták kidolgozására kerüljön sor, melyek a vállalkozási szerződések kötelező minimális tartalmára irányulnak és ezt a tartalmat a közbeszerzéseknél kötelezően alkalmazni kell.

7. Az EU által finanszírozott projekteknél alkalmazott FIDIC szerződési minta és a hazai jogrend összehangolása kiemelt kormányzati/jogalkotói feladat.

8. A legelőnyösebb ajánlat kiválasztásánál az értékelési szempontok között kötelező érvénnyel jelenjen meg a „pozitív diszkrimináció", a prémium pont rendszere! Plusz pontokat lehessen kapni az ágazati átlagot meghaladó bértarifák alkalmazása, a rendezett munkaügyi viszonyok esetén, banki pozitív ajánlólevél felmutatásával, Kormányzati elvárások és ágazati párbeszéd bizottságok ajánlásainak teljesítése esetén.

9. Az ajánlatkérők felügyeleti szerveinek utóellenőrzéseket kelljen kötelezően tartaniuk bizonyos értékhatár felett, megnyert ár, menet közbeni szerződésmódosítások, tényleges bekerülési ár stb. tekintetében.

10.Az Európai Unió pénzügyi támogatásával megvalósuló projektek lebonyolításának alapelveit a Kormány 1731/2013 (X.11) számú határozatában rögzítette. Az alapelvek jogszabályi formában történő átültetése még nem történt meg. Az ÉVOSZ, az építési piac vállalkozóinak képviseletében szeretne szakértői partnere lenni az új Kormánynak is a kormányhatározat konkrét jogszabályokba formálása során.

V. Lakásépítés

Minden ország nemzeti vagyonának jelentős részét képezi az infrastruktúra és a lakásvagyon. Nem lehet vita tárgya a nemzeti lakásvagyon ezen elemeinek és kiemelten az értékének megőrzése. Ma Magyarországon mintegy 4,2 millió lakás van, és ha elfogadjuk, hogy egy lakásnak legalább száz évig funkcionálnia kell, akkor igaz az, hogy évente legalább 42 ezer lakásnak kellene épülnie. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy legalább 10 évente generálisan nagyfelújításra szorulnak a lakások, akkor évente legalább 400.000 lakást kellene átfogó, nagy felújításban részesíteni. Magyarországon 2013 évben, ezen feladatoknak csak a töredéke teljesült mind az új, mind pedig a felújítandó lakások vonatkozásában.
Az építőipari vállalkozások közül a legnehezebb helyzetben a lakásépítő cégek vannak, akiknek a piaca – s így a teljesítményük is – 2006 évhez képest 80% -kal esett vissza. Az építőipari vállalkozások közvetlen piaci értékesítésű lakásépítése már 2011. évre teljesen megszűnt és azóta sincs pozitív változás.

Mindezeken túl hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetgazdaság legnagyobb energiapazarlói a felújításra váró lakások és középületek.

Az ÉVOSZ is szükségesnek tartja az átfogó épületrekonstrukciós program kiszélesítését és elegendő állami, költségvetési forrással való megtámogatását.

Javaslatok

1. Bármilyen programot is indít a kormány lakástémában, az csak akkor hatásos, ha hosszú, legalább 8-10 éves időtávon kiszámítható és elegendő forrás van mögötte. Csak ilyen időtávba fér bele a lakossági előtakarékosság, a munkáltató támogatási érdekeltsége, a banki érdekeltség és a költségvetés teherbíró képessége. A programok nyilvánvalóan az első új lakás megszerzésére és a meglévők energiatakarékossági és hőszigetelési problémáinak megoldására kell, hogy irányuljanak.

2. Az államilag, önkormányzatilag támogatott lakásépítésnél és lakásfelújításnál a minőséget, megfelelőséget a támogatott létesítményre kell elvárni, részletszabályokat anyagokra, technológiára a pályázati rendszerben nem célszerű megfogalmazni, hiszen rengeteg anyag, technológia bírhat megfelelőséggel.

3. Javasoljuk magánbefektetők és magán-lakásépítők – jelenleg alvó pénzeinek – megmozgatására egy olyan ÁFA kedvezmény kidolgozását, mely új épületek építésére vagy a meglévő épületek fenntartására, korszerűsítésre ösztönzi a magánmegrendelői kört. Az ÁFA kedvezményt szociális alapon visszaigényelhető konstrukcióban javasoljuk, a jelenlegi 27%-ból 20% -ot lehessen visszaigényelni. A visszaigénylést az engedélyköteles és jogerős építési-felújítási engedéllyel rendelkező létesítményeknél lehetne alkalmazni, szociális alapon.

4. Javasoljuk az energiatakarékos városrész rehabilitációs programok beindítását, ahol a meglévő lakások korszerűsítése, az újak megépítése együtt szerepel a városrész további energiafogyasztó létesítményeinek, energiahálózatoknak a felújításával.

VI. Építőipari szakképzés, továbbképzés

Az EU tagállamaiban a szakképző központokat a régiók az ágazati szociális partnerekkel karöltve tartják fenn. A szakképzés finanszírozásának meghatározó eleme a paritásos ágazati szakképzési alapok létrehozása. Az építőipari szociális partnereik a paritásos alapon szerveződő szakképzési alapok útján bizonyították, hogy képesek megújítani az építőipari szakképzést.

Hazánkban az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek. Az elkövetkező években több tízezer szakképzett építőipari munkás fog hiányozni.

A válság után beinduló fellendülés megalapozása érdekében meg kell teremteni azépítőipar szakmunkaerő igényének minőségi és mennyiségi hátterét.

Javaslatok

1. Az üzemi gyakorlati képzőhelyek költségeinek szélesebb körét lehessen elszámolni a Szakképzési Alap terhére. Erre vonatkozóan az ÉVOSZ javaslatot készít.

2. A szakmunkás keresletre vonatkozó adatfelvételekbe be kell vonni az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság tagjait. Az építőiparban humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2014-2020 között a tervbe vett EU- , állami- , önkormányzati- és magán építési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel kell növelni évente és szakáganként a szakiskolák szakképzési kibocsátását.

3. A duális szakképzés területén az építőiparban hiányoznak az üzemen kívüli gyakorlati képzőközpontok, ahol a gyakorlati képzéshez a mikro- és kisvállalkozók is tudnak kapcsolódni. Ezeket fokozatosan létre kell hozni, ahol az ÉVOSZ szakmai feladatokat vállal.

4. Az elmúlt évek során az építőipari cégektől évente befolyt 6-7 milliárd Ft szakképzési hozzájárulásnak csak 10- 15% -át forgatták vissza ténylegesen az építőipari szakmák oktatására. Ez megengedhetetlen és fenntarthatatlan.

Az EU tagállamaiban működő építőipari paritásos alapok mintájára a szakképzés fenntartói finanszírozási rendszerének átalakítása keretében javasoljuk az építőipari ágazat vállalkozói által kötelezően befizetett 1,5%-os szakképzési hozzájárulás központi forrásainak egy meghatározott részéből egy Építőipari Paritásos Szakképzési Alap létrehozását.

Az alapba befolyó pénzügyi források regionális szinten koordinálva az építőipar szociális partnereit is bevonva az irányításába a várható feladatokhoz szükséges szakmunkás-igények alapján legyenek felhasználva.

VII. Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban

A magyar építőiparban foglalkoztatottak helyzete – létszámuk csökkenése mellett nem sokat változott az elmúlt években. Megmaradt a hármas tagoltság: a főfoglalkozásban alkalmazottak mellett az úgynevezett bérelt munkaerő (ennek egy része vállalkozási formában) és a szürke/fekete foglalkoztatottak. 2014. év elején az összes foglalkoztatott nem érte el a 260.000 főt, az alkalmazotti létszám pedig ezen belül 108,3 ezer fő.

A 2009-ben ötpárti konszenzussal elfogadott országgyűlési határozat, mely az építőipar helyzetének javítását célozta meg, csak részben került végrehajtásra, és nem valósult meg az előírt ellenőrzés sem.

Javaslatok

1. Európai mintára és folyamatos EU támogatással kiépült az ágazati párbeszéd bizottságok intézménye, mely az ágazati érdekegyeztetés színtere. Ennek intézményrendszerét – esetleges felülvizsgálat mellett javasoljuk továbbfejleszteni (2009. LXXIV. törvény felülvizsgálata).

2. Az ÉVOSZ kiemelten kezeli az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést, mely jelenleg is létezik, működik, és példaértékűen ágazati minimál bértarifa táblázatot is tartalmaz. Nem lehet azonban kellően hatékony, ha ilyen csak az ágazatok elenyésző hányadában létezik. Középtávú célként javasoljuk a kormány részére az ágazati kollektív szerződések rendszerének létrehozását. Ez egyik alappillére lehet a fekete/szürke foglalkoztatottság visszaszorításának, elősegítheti a versenyegyenlőséget és növelheti az állami adó- és járulékbevételeket.

3. Az építésügy egyéb területeihez hasonlóan meg kell erősíteni a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát. Csak folyamatos és következetes, nemcsak a látványos esetekre épülő munkaügyi ellenőrzés, mely kiterjed a foglalkoztatás minden elemére, képes javítani a morált.

4. Az ÉVOSZ kezdeményezésére az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság javaslatot tett a minimális építőipari rezsióradíjra, melynél, alacsonyabb árnál a legális foglalkoztatás kizárt. Ez ajánlásszerűen megjelent rendeletben, azonban kötelező alkalmazása nélkül az irracionális vállalkozási árak kiszűrése és a legális foglalkoztatottság kikényszerítése nem oldható meg. Nagyobb hangsúlyt kell adni a minimális rezsióradíj betartásának, ellenőrzésének. Ehhez jogszabályi háttérre is szükség van.

5. Az építőipari havi átlagbér a versenyszféra 74%-át éri csak el, így az itteni munkavállalás presztízse is alacsony. Bár rövidtávon a munkabérek emelkedése árfelhajtó hatású is lehet, hosszabb távon javíthatja a ma sok kívánnivalót hagyó minőségi munkavégzést, a stabil szakmunkásgárda kialakulását és a legális foglalkoztatást. A szakmai marketing szükségszerű erősítéséhez a közszolgálati média, a képzőhelyek és a szakma gyakorlóinak összefogása elengedhetetlen.

6. Bár sok szó esik a béreket terhelő járulékok csökkentéséről, továbbra is ez lehet a legális foglalkoztatottság erősítésének leghatékonyabb eszköze.

7. Javasoljuk, hogy a munkásszállások létesítése és üzemeltetése államilag támogatott és felügyelt program legyen.

VIII. Az Építési, hatósági eljárások egyszerűsítése

Az elmúlt két évben jelentős változtatások történtek az építés-kivitelezési tevékenység szabályozásában, a jogosultságok a szakmai feltételrendszerek, az építésigazgatási eljárások területén. A termék-megfelelőség, az elektronikus ügyintézés, a szakmai kamarák tevékenységének módosulása és számos egyéb piacszabályozási változás történt. Ezek összetettsége és sokasága az építési vállalkozások számára nehezen követhető, a nagyszámú mikro- és kisvállalkozás képviselői nem képesek ezek követésére és gyakorlati alkalmazására.

Javaslatok

1. Célszerű, hogy a bevezetett új szabályok elegendő működési tapasztalatainak ismerete nélkül ezek újabb módosítására ne kerüljön sor.

2. Az egy éves gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem volt jó döntés a kötelező tervellenőrzés intézményének megszüntetése. A kivitelezés során több a vitatható szakmai ügy és kedvezőtlen hatással van az elvárható minőségre. Javasoljuk a kötelező tervellenőrzés elrendelését.

3. Igen nagy hibának tartjuk, hogy a 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről megszüntette a felelős műszaki vezetők és az építési műszaki ellenőrök szakmai továbbképzésének korábbi rendszerét és ma semmiféle előírás nem rendelkezik az építési minőséget meghatározó ezen szakemberek szakmai továbbképzéséről. Javasoljuk megfelelő új jogszabályban elrendelni a kötelező továbbképzés és annak formáit.

4. „Kisvállalkozói 1x1 füzetek" összeállítását javasoljuk, ahol a leglényegesebb tudnivalók kerülnek ismertetésre a munkaügy, a vállalkozási szerződésminták, a külföldi munkavállalás, a tevékenység gyakorlása és számos más témakörben.

IX. Szabványosítás

A valós műszaki teljesítések elfogadását és elfogadtatását nehezíti, hogy sok esetben irányt szabó, megfelelő műszaki szabványok nem, vagy magyar nyelven nem állnak rendelkezésre. Az építési tevékenység, a használt anyagok és technológiák műszaki sokszínűségével, az innovációs folyamatokkal és az uniós gyakorlattal nem tartott lépést a hazai szabványosítás. Minőségi, állékonysági, alkalmazhatósági problémák és viták sokasága jelentkezik az építési piacon.

A szabványosítási feladatok koordinált végrehajtásának finanszírozásából gyakorlatilag a magyar állam kivonult.

Javaslatok

Az Európai Unióban legelterjedtebb szabványok felhasználásával, figyelembe véve a magyar sajátosságokat is, ki kell dolgozni az egymásra épülő műszaki szabványok rendszerét. Az építőipari szakági kivitelezők, tervezők és mérnökök közös munkájára és meghatározóan állami forrásokra van ahhoz szükség, hogy a környezetünkben lévő nemzeti szabványosításokhoz mért magyar lemaradást mielőbb be lehessen pótolni.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipart érintő kérdések megvitatásában és javaslatok kidolgozásában és az elrendelt jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében továbbra is hangsúlyos közreműködést vállal.

Forrás: ÉVOSZ