Rendhagyó kiállítással emlékezett meg a Lakhatási Világnapról a Habitat

Magyarországon jelenleg több mint 1 millió ember küzd lakhatási szegénységi problémákkal. Tömegeket érint a lakásköltségekkel való elmaradás, minden negyedik ember egészségtelen otthonban, 600 ezren WC nélküli lakásban élnek, és körülbelül 300 ezren laknak elszegényedett városi és falusi telepeken. Az ENSZ Lakhatási Világnap alkalmából a Habitat for Humanity Magyarország 5 házat épített fel a budapesti Erzsébet téren.

A házakba betérők különleges kiállításon ismerkedhettek meg a lakhatási szegénység legfőbb hazai problémáival.

Az első World Habitat Day-t, Lakhatási Világnapot 1986. október 6-án tartotta meg az ENSZ Emberi Települések Központja. A világnap arra hívja fel a figyelmet, hogy minden embernek biztosítani kell az emberi életre alkalmas otthont és lakáskörülményeket. A Habitat for Humanity a világ számos országában, így Magyarországon is azért dolgozik, hogy az emberhez méltó otthon mindenki számára elérhető legyen.

Sümeghy György, a Habitat országos igazgatója és Kőszeghy Lea PhD, lakáspolitikai munkatárs tájékoztatása szerint a Magyarországról készített éves jelentésben a lakhatási szegénységről elszomorító adatokat mutatott be. A magyar lakosság negyede, mintegy 2,5 millió ember él olyan háztartásban, amely elmaradt valamilyen lakásköltségével. A lakhatási problémák közül a megfizethetőség a legsúlyosabb probléma ma Magyarországon.

Továbbra is problémát jelent egy jól működő szociális bérlakás-rendszer hiánya és a szegénység területi koncentrációja is. A tömegeket érintő gondok ellenére mindeddig nem készült átfogó, a lakhatási szegénység problémáival is számoló lakáspolitikai stratégia. A szakpolitikai intézkedések sem adnak hatékony válaszokat, a legnagyobb figyelmet kiváltó, a jelzáloghiteleseket segítő intézkedések például a lakhatási szegénységgel érintettek többségét nem is érik el.

Az első alkalommal elkészített éves jelentését - terveik szerint - évente megismétlik, melynek célja, hogy a hozzáférhető adatok, információk alapján helyzetképet adjon a problémákról, folyamatokról, és a lakhatási szegénység szempontjából értékelje az adott év szakpolitikai fejleményeit.

A magyarországi lakásállományban továbbra is jelentős minőségi problémák találhatók. A lakosok negyede él olyan lakásban, ahol életminőséget rontó, egészségre veszélyes körülmények (beázás, vizesedés, penészedés) tapasztalhatók. Mintegy 233 ezer lakásban hiányzik a vezetékes vízszolgáltatás, körülbelül 660 ezer ember él WC nélküli, és 440 ezer ember zuhany/fürdőkád nélküli lakásban. Körülbelül 1,2 millió lakás nincs rákötve a csatornahálózatra.

Speciális problémát jelent továbbá a szegénység területi koncentrációja, amelynek legjellemzőbb formái a városi szegénynegyedek, telepek, gettósodó települések és kistérségek. Becslések szerint Magyarországon körülbelül 300 ezer ember él elszegényedett városi és falusi területeken, telepeken, és 150-nél többre becsülhető a gettósodó települések száma.

A Habitat for Humanity Magyarország szerint a lakhatási szegénységet egy jól működő – megfelelő mennyiségű, minőségű, elhelyezkedésű, hatékonyan működtetett – szociális bérlakás-állomány hatékonyan enyhítené. Ezzel szemben az amúgy is kicsi és rossz minőségű önkormányzati bérlakás-állomány 2011-re tovább, összesen 2.500 lakással csökkent. Az önkormányzati lakásbérlemények száma 2011-ben publikált adatok szerint mintegy 120 ezer volt, ami a teljes lakásállománynak kevesebb, mint a 3 százaléka. A rendelkezésre álló szociális bérlakások száma kevesebb, mint a fele a becsült igénynek, hiszen a kutatások szerint 300 ezerre tehető azon háztartások száma, amelyek számára a szociális bérlakás jelentené a méltányos lakhatáshoz jutás lehetőségét. Ráadásul a meglévő bérlakások jelentős része nem kínál megfelelő lakáskörülményeket, negyedük alacsony komfortfokozatú.

A tömegeket érintő problémák ellenére a korábbi évtizedekhez hasonlóan 2011-ben sem született átfogó lakáspolitikai stratégiai dokumentum Magyarországon. Igaz, megszületett az Új Széchenyi Terv Otthonteremtési Programja, ám ez alapvetően a gazdaságélénkítés szempontjára koncentrál, míg a lakhatási kérdések számos releváns dimenziójával, így például a megfizethetőséggel, a legelesettebb csoportok méltányos lakhatáshoz való hozzáférésével, a szociális bérlakás-szektor kezelésének kérdésével nem foglalkozik.

Az előző év folyamán a lakhatással kapcsolatos szakpolitikai intézkedések közül a legnagyobb hangsúlyt a jelzáloghiteleseket segítő intézkedések kapták. Ez azért jelent problémát, mert a lakhatási szegénységgel érintett háztartások nagy része nem is érintett a jelzáloghitelezésben. Így tehát a lakásügyre fordított szűkös állami források jelentős része nem is érte el a lakhatási szegénység által leginkább sújtott társadalmi csoportokat.

MK