Öt hasznos szempont a magas- és lapostetőkbe történő beépítéshez
A fénycsatorna innovatív technikai megoldás, amely természetes fényt juttat a házak olyan sötét, ablak nélküli tereibe – folyosóira, közlekedőibe, lépcsőházaiba, fürdőszobáiba és gardróbszobáiba – amelyek sem a homlokzattal, sem a tetővel nem határosak, így nyílászáróval nem megvilágíthatók.
1. Kültéri egység beépítése magastetőbe
Tájolás szempontjából a D, a DK és a DNY tetőszakaszok a legideálisabbak, mivel a nap közvetlenül belesüt a fénycsatornába.
A fénycsatorna kültéri egységét 15-60˚ közötti hajlásszögű tetőbe lehet beépíteni. Minden esetben a tetőfedő anyag – cserép, pala, zsindely stb. – típusának megfelelő kültéri egységgel lehet a vízzáró csatlakozást biztosítani. A beépítést a gyártó által kiadott alkalmazástechnikai útmutatót követve kell elvégezni. A beépítés nem sokban különbözik a tetőtéri ablakok beépítésétől, hiszen a fénycsatorna kültéri egységének elhelyezésekor is először egy szerelőkeret megépítésére van szükség, hogy azt a megfelelő síkba tudjuk elhelyezni. A keretet a szarufához kell rögzíteni, ez fog biztos alapot adni. Zárt deszkafedés aljzat esetén pedig a kültéri egységet közvetlenül a borításra kell rögzíteni.
Kritikus pont a tetőfedő anyaggal történő csatlakozás. Amit szem előtt kell tartani, hogy legyen megfelelő átfedés a tetőfedő anyag és a kültéri egység burkolókerete között, másrészt legyen megfelelő hely a szabad vízelvezetéshez (1. ábra).
A kültéri egység beépítésekor az alátéthéjazat is áttörésre kerül, hogy a merev vagy a flexibilis cső csatlakozni tudjon. A csöveket az alátéthéjazathoz alátétfólia gyűrűvel vagy szoknyával csatlakoztatni kell. Hasonló módon kell biztosítani a csatlakozást bitumenes zsindelyfedés esetén is, ahol az alátétlemezhez kell csatlakozni (2. ábra).
2. Kültéri egység beépítése lapostetőbe
A 0–15˚ hajlásszögű lapostetőbe építhető fénycsatornák külön lábazati egységgel rendelkeznek. Egyenes rendű nem járható lapostetőre és fordított rétegrendű járható tetőkre egyaránt beépíthetők. A kültéri egység a tető formájától függően gyári tokmagasítókkal vagy toktoldó elemekkel vagy alépítmény kialakításával emelhető ki. A lábazati elemet a födémáttörés fölé kell helyezni, és dűbelekkel kell rögzíteni (3. ábra).
A kültéri egységet a csapadék elleni szigeteléshez ma alkalmazott összes módszer segítségével csatlakoztatni lehet a szerkezethez. Általában a kültéri egység lábazati eleme műanyag alapú, emiatt a ragasztott, hegesztett bitumenes vagy műanyag lemezszigetelés esetén szükséges lehet az oldalakon sávszerűen rögzítést alkalmazni (4. ábra).
3. Csövek, csőcsatlakozások és elhúzások
A piacon kapható fénycsatornákhoz általában kétféle megoldást kínálnak a gyártók, a flexibilis és a merev falú csöveket. A flexibilis változatok többsége, valamilyen hálóerősítéses, drótspirálra erősített, alukasírozott tükörfólia. A merev csövek pedig tükör bevonatos alumínium lemezekből kerülnek kialakításra, amelyek a fény 98%-át képesek továbbítani.
A csőcsatlakozások rögzítő klipszekkel, ragasztással, és önmetsző, csavaros kötésekkel lehetségesek. A merev csöveket könnyű súlyuknak köszönhetően általában nem szükséges felfüggeszteni vagy merevíteni, megtartják saját magukat. Emiatt egyáltalán nem javasolt a flexibilis és a merev csövek kombinálása.
A fény terjedése szempontjából az az ideális, ha a fényt továbbító cső a lehető legkevesebbszer törik meg. Így a flexibilis csőalkalmazhatósága 90-200 cm közé korlátozódik, a merev csövek alkalmazhatósága pedig a 600 cm-t is eléri. Emellett érdemes a két pontot – a kültéri egységet és a mennyezetben beépülő fényszóró burát – összekötő legrövidebb útra törekedni (5–7. ábra).
4. Párafékezés
A párafékezést a fénycsatornák esetében több oldalról is célszerű megvizsgálni. Az egyik a mennyezetbe épülő fényszóró bura csatlakoztatása a szerkezet rétegrendjéhez, köztük a párafékező réteghez. A másik a rendszer zártsága.
Beltéri fényszóró bura csatlakozása
a) könnyűszerkezet esetén
A belső fényszóró burát a rögzítő elemekkel kell csatlakoztatni a gipszkartonhoz. A párafékező fóliaréteget ragasztással kell csatlakoztatni a burához. A csatlakozás során a fóliát a csőhöz is hozzá kell ragasztani. Ezen csatlakozások hiánya esetén, a téli időszakban feláramló meleg és páradús levegőből a víz biztosan kicsapódik, és ennek következtében károsítja a mennyezet szerkezetét, de a bura belsejébe is bevezeti a vizet (8. ábra).
b) betonfödém és függesztett álmennyezet esetén
A párafékező réteg csatlakoztatása álmennyezet esetén sem maradhat el. Ebben az esetben a fóliát a födém felső síkjához kell csatlakoztatni. A fólia és a cső közötti részt pedig szigeteléssel kell kitölteni (9. ábra).
c) betonfödém esetén, ha nincs álmennyezet
Ebben az esetben érdemes a könnyűszerkezethez hasonló módon kialakítani a kirekesztést. Ilyenkor lehetőség van a gyári rögzítő elemekkel történő csatlakoztatásra, a párafékező réteg és a szigetelés megfelelő elhelyezéséhez.
Zárt rendszert alkot
A fénycsatornák többsége a 3-as légzárási osztályba sorolható. A beépítést követően a rendszernek teljesen zártnak kell lennie. Ehhez minden egyes csatlakozási pontot párafékező ragasztószalaggal le kell ragasztani, a kültéri egység és a cső csatlakozásától indulva, a hossztoldásokon át a mennyezeti burába történő csatlakozásig. A rendszer belsejében csak annyi pára maradhat, amennyit a levegő a beépítéskor tartalmazott. A bura gumitömítéssel van ellátva, így nem lehetséges levegő-utánpótlás.
5. Szigetelés
A szigetelés elhelyezése a tetőszerkezettől és a födémszerkezettől is függ. Mindenképpen javasolt a hőszigetelés elhelyezése, mivel a fénycsatornák hőátbocsátási tényezője 2,0-3,0 W/m²K között változik. Ez az érték a mennyezetbe beépített fényszóró bura anyagától és kialakításától is függ (10–12. ábra).
A fénycsatornában rejlő potenciál nemcsak a terméket megelégedéssel használók számának folyamatos emelkedéséből tapasztalható, hanem abból is, hogy a gyártók a termékkategória folyamatos fejlesztésével reagálnak a vevők újabb igényeire és az egyre szigorúbb műszaki követelményekre.
Bíró András
műszaki tanácsadó
Velux Magyarország Kft.