A kisebb és közepesen súlyos munkahelyi balesetek gyakran ki sem derülnek, azokat ugyanis nem jelentik be. Holott a munkavédelem nem csupán arról szól, hogy el kell kerülni a halálos baleseteket.

A válság nyomán eluralkodott költségtakarékossági intézkedések gyakran minden másnál jobban éreztetik hatásukat a munkavédelem vonatkozásában, hiszen az elsők között ebből faragnak le a cégek. Nem éri meg.

HELYZETKÉP

A munkabalesetek elleni küzdelem sikere ott dől el, hogy a cégek mennyire kezelik tudatosan a munkavédelmet. Idén az első negyedévben 3169 munkabaleset történt, amelyek közül hét volt halálos. S noha a javuló tendencia félrevezető, hiszen az év első hónapjaiban a legveszélyesebb iparágakban – köztük az építőiparban – szinte alig-alig zajlott kivitelezés, mégis egyvalami biztosan kiolvasható a számokból: arányaiban rendkívül magas a közepesen vagy kevésbé súlyos munkabalesetek száma. Ezek megelőzéséért tehát az eddiginél jóval többet kell tenni.

Optimizmusra adhat okot, hogy az utóbbi időben egyre több vállalkozásra jellemző, hogy munkavédelmi szakember bevonásával elkészíti az egységes és átfogó megelőzési stratégiát, mely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására. Örömteli változás a korábbi évekhez, évtizedekhez képest, hogy a munkáltatók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kockázatértékelés alapján feltárt veszélyforrások, kockázatok kiküszöbölésére.

VESZÉLYEK AZ ÉPÍTŐIPARBAN

Noha az építőipari cégek értékelése alapján az egyik legnagyobb veszélyforrás az állványzat, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) adatai szerint nem túlságosan gyakori az ilyen baleset. A szabályosan megépített állványokon szinte balesetmentesen lehet dolgozni, még akkor is, ha függőállványról van szó – fejtette ki Gedeon András, a hivatal szóvivője.

Ezzel kapcsolatosan – ha mégis előfordul baleset – leginkább az történhet, hogy leesik a munkás, de az is csak akkor, ha a leesés elleni védelmet nem megfelelőképpen építették ki, illetve teljes egészében hiányzik. Mindebből tehát az következik, hogy az állványzattal kapcsolatban szinte minden a balesetmegelőzés alaposságán és az odafigyelésen múlik.

Épületfelújítások esetén a legnagyobb problémát az állványok és az épület síkja közötti távolság jelenti. A jogszabály 30 centiméteres távolságot engedélyez, ennél nagyobb távolság esetén belső védőkorlátot vagy egyéni védőeszközt kell alkalmazni. Erről sok esetben megfeledkeznek a cégek. A legveszélyesebb fázis az, amikor az állványokat építik, illetve bontják. A bekövetkezett balesetek szinte kivétel nélkül azért következnek be, mert hiányoznak a helyszínen azok a védőeszközök, amelyek a leesés elleni védelmet lennének hivatottak szolgálni. A közelmúltban is több ilyen eset történt. A gurulóállványok nem megfelelő használata szintén vissza-visszatérően okoz balesetet, olyan is előfordult, hogy villamos vezetéknek tolták az állványt. A nem megfelelő munkaállások építésére példa, hogy élére állított raklapokból és pallókból alakítanak ki kőműves állást. Előfordul olyan is, hogy nem megfelelő rövid és rászegezett fokú támasztólétrákat használnak. A kisebb vagy közepesen súlyos munkabalesetek nem ritkán a munkaeszközök elégtelen alkalmazásából erednek, például sérült szigetelésű villamos kéziszerszámok okozzák azokat vagy védőburkolat nélkül üzemeltetett eszközökkel dolgoznak, legyen szó betonkeverőről, gyorsvágóról vagy asztali körfűrészről.

A kisebb vagy közepesen súlyos baleseteknél a NMH meglátása szerint majdnem minden esetben hangsúlyos szerepet kap a munkavállaló figyelmetlensége. Sok múlik tehát azon, hogy mennyire nagy odafigyeléssel, milyen elővigyázatossággal közelíti meg a munkavégzés helyszínét a dolgozó, illetve ott mekkora gondot fordít a munkavégzés közbeni balesetvédelemre. Éppen ezért a szakemberek szerint a munkabalesetek – legalábbis legnagyobb hányaduk – nagyobb odafigyeléssel elkerülhetők lennének.

SZABÁLYOZÁS ÉS ELLENŐRZÉS

A munkabalestek megelőzéséről a munkavédelmi törvény rendelkezik. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkáltató felelősségét az alábbiakban fogalmazza meg: „A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét." Hiába kell tehát odafigyelnie a dolgozónak is, a kivitelező cégnek ettől még be kell tartania a szabályokat, s azt számon is kérik rajta.

Fontos szabály, hogy a munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani. Hiába érzi tehát úgy a munkáltató, hogy a szükséges óvintézkedésekre a jelenlegi anyagi helyzetében nem vagy csak nehezen tudja előteremteni a forrásokat, ez nem mentesíti ez alól. Elkerülni vagy továbbadni azokat nem tudja – legalább is jogszerűen nem. Hogy ezeket a szabályokat betartják-e, azt kiemelten ellenőrzik a munkavédelmi hatóság felügyelői.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatónak, felelős vezetőnek kell „jobban odafigyelnie". Ez persze nem mentesíti a munkavállalót, ugyanakkor az építés irányításáért és a munka koordinálásáért felelős céget állítja a munkavédelem homlokterébe.

A VÁLSÁG ÉREZTETI HATÁSÁT

A munkavédelem persze – akármennyire is tagadják egyes piaci szereplők – nem kis részben gazdasági kérdésekkel is összefügg. A sokak által boldog békeidőként emlegetett építőipari fellendülés éveiben volt rá mód és idő, hogy a kivitelezés megtervezése és előkészítése teljes körű legyen. Nem szabadna ennek másként lennie más időszakokban sem, a gyakorlat azonban mégsem igazolja vissza ezt. Az építőipart uraló válsághelyzet időszakában a „minél olcsóbban és minél gyorsabban" elv érvényesül. S ahogy annyi más részterületén az építkezésnek, úgy a munkavédelemben is néha háttérbe kerülnek a szakmai érvek.

A nyomott vállalkozói árak és a túl feszes határidők mind a munkavédelem ellen dolgoznak. Az építtetőnek az a fő szempontja, hogy minél előbb elkészüljön a beruházás, és ezért szinte „minden eszköz" bevethető. Ebből adódóan sok esetben nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Gyakori, hogy az ismeretek hiánya miatt nem felelnek meg a jogszabályban rögzítetteknek az építőipari vállalkozások munkavédelmi tekintetben, sokszor annak ellenére, hogy igyekeznek betartani az előírásokat. Több olyan balesetet is vizsgáltak a munkavédelmi felügyelők, ahol a balesetben érintett munkavállalók kettő vagy több különböző cég alkalmazásában álltak. Az ilyen kaotikus állapotok a munkavédelemnek sem kedveznek.

KIÉ A FELELŐSSÉG?

A jogszabályi háttér ugyanakkor megfelelő, tehát a meglévő törvények és rendeletek betartása esetén a balesetek jó része megelőzhető lenne – emelte ki az NMH szóvivője.

Érdekes kérdés, hogy mennyire kollektív és mennyire egyéni felelősség a munkavédelem egy építkezésen. Már csak azért is felvetődik a probléma, mert bár sokan azt hiszik, mindig mindent a munkáltatónak kell betartani, egyik szereplő sem tudja a másik konstruktív közreműködése nélkül hathatósan elkerülni a baleseteket. A siker titka az lehet, hogy közösen és egységesen gondolkodnak erről az érintettek. A jogszabály persze nem osztja meg a felelősséget, hanem egyértelműen a munkáltatói felelősséget helyezi előtérbe. A munkavédelmi törvény értelmében a „munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse".

Egy másik helyen pedig így fogalmaz a törvény: „olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell".

S hogy ne lehessen még ezen a ponton sem megosztott felelősségről beszélni – legalábbis jogi értelemben –, a Polgári Törvénykönyv egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az összehangolás megvalósításáért a fővállalkozó a felelős. Amennyiben nem lehet beazonosítani a fővállalkozót, akkor bármely más olyan személy vagy szervezet a felelős, aki a tényleges irányítást gyakorolja, illetve a munkahelyért a fő felelősséget viseli.

A kisebb munkabalesetek elleni küzdelmet nehezíti, hogy azokat a munkáltatók általában nem jelentik be, inkább zsebből zsebbe fizetnek a munkavállalóknak, hogy ne kelljen munkabalesetként kezelni a bekövetkezett sérülést. Gyakori eset, hogy a munkavállalónak azt mondják, hogy „otthoni munkavégzésként" vagyis háztartási balesetként említse az esetet az orvosnak, amikor a vizsgálatot megelőzően az okokat és az előzményeket ismerteti. A dolgozó pedig az állását féltve vagy a munkáltató iránti lojalitásból inkább ezt az utat választja, mint a baleset bevallását. Így viszont sem az egyes esetekről nem lehet pontos információkat szerezni, sem általánosságban véve nem lehet jól és megbízhatóan feltérképezni a kevésbé komoly következményekkel járó baleseteket. Annyi tudható, hogy a legkisebb orvosi beavatkozást igénylő vagy helyszíni ellátással kezelhető esetek között leggyakrabban a végtagok horzsolása, elvágása, rándulása fordul elő.

atiz