Gyorsjelentés a lábadozó építőiparról: 2013-ban milyen változásokat hoztak a piaci körülmények, illetve milyen várakozásokkal tekintenek 2014-re a cégek?

Az építőipar 2013-ban folyó áron 1793,5 milliárd forint összegű építési-szerelési munkát valósított meg, volumenét tekintve 9,6%-kal többet, mint 2012-ben. Az év egészében mind az épületek (10,4%), mind az egyéb építmények (8,6%) építése emelkedett, az építőipari vállalkozások 29,5 százalékkal több új szerződést kötöttek, mint egy évvel korábban.

Az Opten véleménye szerint a lábadozó építőipar továbbra is súlyos keresleti és likviditási problémákkal küszködik. A lakásépítések és az ingatlanpiaci fellendülés még várat magára, pedig igazi áttörést csak ez jelenthetne az ágazatban. A finanszírozási és keresleti problémák csak részben és átmenetileg orvosolhatók olyan állami szerepvállalással, mint a növekedési hitelprogram vagy az új panelprogram. Hosszú távon azonban feltétlenül szükség lenne a piaci bizalom és kereslet helyreállítására, ezekkel ugyanis nagyon rosszul áll a szektor. Az ágazatban 2013. november végén 93 274 építőipari szervezetet tartottak nyilván – beleértve az egyéni vállalkozókat is – 1733-mal kevesebbet, mint 2012 végén. Ez év januárjában 343 új építőipari vállalkozás alakult, ami több ugyan, mint a 2012–2013-ban megszokott havi 200–300 vállalkozás, de még mindig bőven elmarad a megszűnések számától.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly 7293 új lakás épült az országban, ez 30,9 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 7536 volt, ami 28,9 százalékos csökkenést jelent a 2012-es adatokhoz képest.
A válság előtt, 2008-ban 17 ezer lakást építettek az építési vállalkozások közvetlen piaci értékesítésre, 2013-ban kevesebb, mint 3 ezret. Az építőipart a nagy állami beruházások, út- és vasútépítések húzzák, a lakásépítésre viszont rányomja a bélyegét a háztartások erős eladósodottsága.

ÉVOSZ-ÉRTÉKELÉS

Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége ügyvezető alelnöke szerint a szakmának nem okozott meglepetést a KSH jelentése, mint mondta, erre lehetett számítani. Az építőipari ágazatban komoly feszültséget jelent az alacsony jövedelmezőség fennmaradása annak ellenére, hogy a minimális rezsióradíj az ÉVOSZ számításai szerint a tavalyi 2383 Ft/óra értékről 2446 Ft/óra összegre módosult. Ezen túlmenően jelentősen befolyásolja az ágazat eredményességét a közbeszerzési piacon az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötések fennmaradása, valamint az, hogy az ágazati lánctartozási érték magas szinten állandósult, ez a mintegy 400 milliárd forint érzékelhetően nem fog csökkeni. Továbbá feszültséget jelent az építőipari szakmunkáshiány, a képzés és a felnőtt továbbképzés szűkössége, a nemzetgazdasági és a versenyszféra átlagbérezéséhez mérten alacsony építőipari bruttó bérek.

Rámutatott arra, hogy az új lakások építése helyett a lakásfelújításokat kellene előtérbe helyezni, hiszen nem elhanyagolható kérdés a 4,2 millió lakás állapota. Szükségesnek tartja a lakások megújuló energiát is figyelembe vevő energia- és környezettudatos átalakítását a kor követelményeinek megfelelően, kiszámítható kormányzati programok mentén. Ehhez a szükséges szakmai ismeretek az építőipari ágazatban adottak, viszont a megrendelői oldal felkészültségén még javítani kellene.

Az ÉVOSZ 2014 februárjában négyszáz céget kérdezett meg arról, hogyan értékelik helyzetüket, és milyen várakozásokkal tekintenek 2014-re. A felmérésben részt vevő cégek túlnyomórészt kft.-ként működő, magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalkozások voltak.

ENYHE NÖVEKEDÉS

Az árbevételre vonatkozó válaszok mutatják – mondta Koji László –, hogy 2013-ban az ágazatban megindult a növekedés, az építőipari cégek több mint kétharmadánál az értékesítés nettó árbevétele enyhén növekedett. Ez a növekedés az árbevétel-arányos jövedelmezőség növekedésében is jelentkezik, de a válaszadók közel felénél a korábbi évekhez hasonlóan még mindig alacsony, 2% alatti, alig haladja meg az infláció mértékét (1,7%).

Miközben a vállalkozások közel fele a szerződésállomány növekedéséről számolt be, a magánmegrendelések alacsony szintje, a lakásépítési piac mélypontja is körvonalazódott. Az épületek építésével foglalkozó cégek kétharmada a megrendelések hiányát, a megrendelők fizetőképtelenségét jelölte meg növekedést akadályozó tényezőként. Ezeket az akadályokat az exportpiac fenntartásával, növelésével próbálják kompenzálni, melynek fő iránya továbbra is Németország és Ausztria.

NEHÉZSÉGEK

A cégek nehézségként hangsúlyozzák a működési és projektfinanszírozási források előteremtését. A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja által kínált, 2013 októberében kibővített beruházási hitelprogram a forráshiány egyik gyógyírja lehet. Sajnos a hitelprogramot csupán az építési vállalkozások fele ismeri.

2013-ban a vállalkozások 85%-a vett részt valamilyen uniós vagy közbeszerzési pályázaton. Az új, hétéves uniós pályázati ciklussal kapcsolatban a cégek még nem rendelkeznek elegendő információval.

TALPON MARADNI

Végezetül Koji László a cégek 2014. évi várakozásaival kapcsolatban elmondta, hogy a vállalkozások megítélése szerint az elmúlt évhez képest a feketemunka és a lánctartozás nem csökkent látványosan, úgy látják, hogy a jövőben sem fog pozitív változás bekövetkezni.
A cégek mindennapjait még mindig beárnyékolják a kintlévőségek, bár azok behajthatóságát a korábbi évekhez képest kedvezőbbnek ítélik. A megkérdezett cégek több mint fele a jelenlegi helyzetben a létszám megtartásával, a bérek és egyéb juttatások szinten tartásával, valamint új értékesítési, szolgáltatási piacok keresésével próbál talpon maradni. A fizetőképes kereslet enyhe növekedésére számítanak, de mindenképpen korábbi üzleti pozíciójuk megőrzésével.

Továbbra is az uniós forrásból finanszírozott projektek húzzák az építőipart, a lakásépítés beindulása egyelőre várat magára.

mk