Majd tíz év előkészítési, szakértői és tervezési munka után valósulhatott meg a fertődi kastélyegyüttes különálló épületcsoportjának tervezése és kivitelezése. A harmadik, befejező fejlesztési ütem során a Jószágkormányzói épület és azt a Narancsházzal összekötő, földszintes épületrész visszaépítésével az épületegyüttes elnyerte végleges formáját.

A Narancsház, a Víztorony, a Bábszínház műemléki rekonstrukciója és rehabilitációja már korábban elkészült. A keleti összekötő szárny modern építészeti eszközökkel és funkciókkal helyettesíti a nem rekonstruálható épületrészeket. Az épületek által határolt tér az Esterházyak korának hangulatát idézi, ahogyan a teljes rekonstrukció híven tükrözi a műemléki és régészeti kutatások eredményeit. A munka során sikeres volt a számos közreműködő, az építtető, a tervező, a projektvezetés és a kivitelezési munkákat végzők, valamint a műemlékvédelmi felügyelet folyamatos és konstruktív együttműködése. Ez a rekonstrukciós feladat az átlagosnál nagyobb szakértelmet és gondosabb előkészítést kívánt. A munkálatokat részletes kivitelezési tervek alapján és a hatósági jóváhagyás után kezdték meg.

ÉPÍTÉSZETI PROGRAM

A funkcionális kialakítások során maximálisan figyelembe vették a meglévő épületrészek adottságait, illetve a rekonstruálhatóság lehetőségét. Az építészeti tömeg- és homlokzatformálás elsősorban a 18. századi „Fényes Miklós" korának visszaidézésére törekedett. Az építkezés előző ütemeiben is cél volt ennek a fénykornak a lehető leghívebb rekonstruálása, amihez alapos tudományos kutatásokat folytattak. A 18. századi épületegyüttes helyreállítására irányuló igény azzal a kitétellel egészült ki, hogy lehetőség szerint az azt követő korszakok esztétikailag értékesnek ítélt beavatkozásait is megőrizzék.

JÓSZÁGKORMÁNYZÓI (TISZTTARTÓI) HÁZ

Funkció

Az egykori Jószágkormányzói (Tiszttartói) ház legutoljára kollégiumként működött. A fűtetlen, elhagyott épület állapotának romlása a korábbi években felgyorsult, ezért rekonstrukciója elkerülhetetlen volt.

A felújítással alapvetően visszakapta korábbi szerepét mint „gazdasági" épület, továbbá több új funkció elhelyezésére is lehetőség nyílt. Az épület fűtött, téli-nyári hasznosítása megoldott. A meglévő lépcsőház helyén új lépcsőt és liftet építettek, melyek csak a földszintet és az emeletet kötik össze. A padlástér nem kapott új funkciót.

A földszinten VIP-öltözőt, művészvárót/próbatermet, gyermekfoglalkoztatót és kiszolgáló helyiségeket, az emeleten irodát, rendezvénytermet, tárgyalót és kiszolgáló helyiségeket helyeztek el. Az eredeti igazgatási funkció ismét az emeletre került. Itt irodák és tárgyalók találhatók az Esterházy kastélyegyüttes működését biztosító programszervező munkatársak számára.

Az épület közvetlenül megközelíthető a földszintes – nyugati – szárny előteréből és az épület áthajtóján keresztül. Az új funkciók elhelyezése alkalmazkodott a korábbi nyílásosztáshoz, amit az épületben lezajlott falkutatás is alátámasztott.

Szerkezet, kivitelezés

A keskenyebb udvari szárnyban folyosók, a másik oldalon öltözők és irodák kaptak helyet. A korabeli helyiségek méretei nagyjából megmaradtak. Az új elrendezésnek megfelelő helyiségkialakítások viszonylag kis beavatkozást igényeltek, jellemzően csak utólagosan kialakított válaszfalakat bontottak el. A keleti szárny földszintjén a VIP-öltözők kialakításánál volt szükség néhány válaszfal eltávolítására. A keleti szárny emeleti szintjén a „hiányzó" középfőfal helyén új középfőfalat kellett építeni.

Az emeleten az egymásba nyíló helyiségek befalazott nyílásait újra megnyitották. A meglévő padlószint nagy része az eredeti szint feletti, kivéve a fő tömeghez később toldalékolt déli épületrészek padlószintje, amelyek ennél még magasabban helyezkednek el.

A födém a földszint felett téglaboltozatos, egyéb helyeken pedig előregyártott vasbeton gerendás, az emelet feletti zárófödém jellemzően fafödém volt.

A tetőszerkezet és a héjalás rossz állapotú volt, keleti irányban megdőlt, ezért az épület hosszanti főtömegén lévő, többször átépített barokk „burcsellás" tetőszerkezetet és a merőleges szárnyak tetőszerkezeteit elbontották. A faanyagvédelmi szakvéleményt alapul véve, illetve a műemléki hatóság képviselőivel történt helyszíni bejárás és egyeztetés alapján új monolit vasbeton zárófödémmel tervezték a tetőszerkezetet és a fa zárófödémet. A belső oldali középrizalit felett új tetőszakasz készült. Az új „burcsellás" fa fedélszék építésekor a meglévő faelemekből 2-3 főállást rekonstruáltak.

A homlokzatot teljesen felújították. A homlokzati nyílászárókat eredeti formában restaurálták, a nyílászárók körül a korabeli, később kibontott kőkereteket rekonstruálták.

A kő lábazatot a földszinti – nyugati – összekötő szárnyához hasonlóan alakították ki. A falakon az eredeti vakolatokat megtartva javították és fehérre festették a korabeli festett falakat.

A padlóburkolat kő, műkő vagy parketta. A világítási rendszer korszerű, és több célra használható.

AZ ÚJ, KELETI ÖSSZEKÖTŐ ÉPÜLETSZÁRNY

Funkció

Az épületegyüttes földszintes, keleti összekötő szárnya biztosítja az összeköttetést a Jószágkormányzói épület és a Narancsház között. Az új épületrész kiszolgáló terület funkciót kapott, itt található a művészváró, pihenőtér öltözőkkel és vizesblokkokkal. A tetőtérbe lépcső vezet, ahol raktárt alakítottak ki hangszerek, díszletek, illetve iratanyagok tárolásához.

Szerkezet, kivitelezés

A Jószágkormányzói épületet és a Narancsházat összekötő szárnyat a sorozatos átalakítások közben korábban elbontották. Az épület kontúrja a Narancsház északi homlokzati falán kirajzolódott. A teljesen új, földszintes tömböt a korabeli geometriát követve építették fel, mely egy korszerű, de alázatos kiegészítés. Az építésztervezők a homlokzaton a szimmetrikusan elhelyezkedő összekötő szárny nyílászárórendjét idézték vissza jelzésszerűen, bevilágító falnúttal, ami mögött teljes nyílászáró bújik meg. A kapuáthajtót egyszerűbb megjelenéssel rekonstruálták.

Korszerű anyagok és technológiák felhasználásával kerámiából, falazó blokktéglából és bontott téglából készült az épületrész. A falak réteges szerkezetűek, a külső kontúron téglából rakottak, ami a belső térben is megjelenik. A korabeli falkontúrt – az eredeti falvastagságot az új funkcióhoz igazodó réteges falszerkezettel helyettesítve – és a tetőszerkezet geometriáját a csatlakozó épületrészekre rátapadva rekonstruálták.

A nyugati, belső falfelület egyenletes osztásrenddel gyakorlatilag teljesen üvegezett, látszóbeton „keretbe" foglalva. Kívülről – az épületegyüttestől finoman elválóan – a téglafelületek meszes-habarcsos, törtfehér felületkezelést kaptak. A rekonstruált Narancsház csatlakozó vakolt homlokzati falát „engedik látszani".

A tetőszerkezet kialakításában és szerkezeti megoldásában is azonos a nyugati földszintes épület tetőszerkezetével. A szélesebb traktus felett 12×15 centiméter keresztmetszetű szarufákkal sűrűállásos, „üres" tetőszék készült. A folyosói traktus feletti alacsonyhajlású tetőszakasz szaruzata a vasbeton zárófödémre fektetett szelemenekre támaszkodik. Az új, magastetős tetőszerkezet héjalása egyenes vágású, kettős cserépfedéssel készült, igazodva a Bábszínház, a Víztorony és a Narancsház fedéséhez.

Az összes külső nyílászáró korszerű: fémszerkezetű, hőszigetelt üvegezéssel ellátott. A földszintes összekötő szárnyban – az alaprajzi kialakítás szerint – egy női-férfi öltöző vizesblokkal, lépcsőtér, raktár és egy pihenőtér készült. Az itt alkalmazott nyílászárók utólagosan elhelyezhető acéltok és furatolt faforgácsbetétű acél vértezetű ajtólapszerkezettel készültek.

A földszintes összekötő szárnyban – a Jószágkormányzói épület padlószintjével azonos magasságban – új padlórétegrend készült. Az épület földszintjén kő és parketta, az emeleten műgyanta burkolat található.

Belső udvar

Az épületegyüttes egy zárt belső udvart fog közre, amely a közönség számára sétautakat és pihenőfelületeket biztosít, illetve szabadtéri rendezvények fogadására ideiglenes színpad elhelyezésére alkalmas. A keleti oldalon elkerített parkolót alakítottak ki az állandó munkatársak , illetve a fellépő művészek számára.

A belső udvar területe 2620, a parkolóé pedig 1680 négyzetméter. Felületük zöld növényzettel és kőzúzalékos területekkel tagolt. Az esővíz elvezetését földbe lefutó rendszerrel oldották meg, az épületek körül drain-rendszert alakítottak ki, hogy minél távolabb vigyék a lehulló esővizet az épületegyüttes alapozásától.

MK