Ahhoz, hogy egyre gyorsuló életünk igényeit kielégíthessük, újabb és újabb ismeretekre, egyre szélesebb körű tárgyi tudásra kell szert tennünk. Meg kell ismernünk egymás munkáját, tapasztalatait, a külföld újdonságait, hogy szakmai ismereteink naprakészek legyenek, mert csak így láthatjuk el a ma feladatait, hogy ezzel megteremtsük a holnapok és holnaputánok alapjait. Mindig fontos volt, de napjainkban talán mindennél fontosabb a műszaki tájékoztatás, az új eljárások, új szerkezetek, új eszközök megismerése. A szaksajtó felelőssége a naprakész, teljes körű és pontos információ. Ennek hiánya vagy nem kellő figyelembevétele miatt egyszerűen „elmegy mellettünk a világ", és mi építünk tovább drágán, korszerűtlenül. Napjainkban komoly kihívás vár a műszaki értelmiségre. Ahhoz, hogy a versenyből győztesen kerüljön ki, tájékozottnak kell lennie a szakma minden szegmensében. A szakmai sajtó szerepe nem lehet más, mint segíteni, figyelemfelhívó tájékoztatást nyújtani. Nemcsak a hőenergiával, hanem a munkára fordított energiával is jól kell gazdálkodni, hogy minél hasznosabban és hatékonyabban építkezhessünk. Ehhez a munkához nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak lapunk számára az egyetemek oktatói, a különböző területek szakmérnökei.

A Magyar Építéstechnika ötvenéves története egy dinamikusan fejlődő ágazat ötven évének a tükörképe. Az Építéstechnika néven megjelenő szaklap létrejöttét 1962-ben az egyre több technológiai újdonság és ennek nyomán a műszaki szakemberek gyors tájékoztatásának igénye indokolta. A háború utáni mennyiségi szemléletet ekkor váltotta fel a minőségi igény: az építőipari szakembergárda minél jobb, minél hatékonyabb, szélesebb körű tájékoztatása. A Magyar Építéstechnika ötven évét áttekintve nemcsak a műszaki fejlődésről kapunk áttekintést, hanem a mindennapok történelmi, gazdasági eseményeiről is. Egy 1964-es lapszámban leközölt párthatározatban az építőiparral kapcsolatban a következőt olvashatjuk: „Az MSZMP Központi Bizottsága 1964. február 20–22-én tartott kibővített ülésén nagyjelentőségű határozatot hozott az építőipar munkájáról. A Határozat az elmúlt három év eredményeinek méltatása, illetőleg megfelelő bírálata után – a jövőt illetően – a munkatermelékenység lényeges növelését tűzte ki legfőbb feladatul az építőipar dolgozói elé. A munkatermelékenység növelésének eszközeit egyrészt az építőipar technikai alapjainak korszerűsítésében, másrészt a termelő munka jobb megszervezésében jelöli meg."

A gyors munkának természetesen meglett a következménye is. Nagyon sok jogos panasz hangzott el a kivitelezési munkák hiányosságai miatt, melyről a lapban is gyakran lehetett olvasni. Olykor egy-egy humoros rajzzal próbálták elfedni azt a jogos kritikát, mellyel a szakképzetlen munkaerővel, igénytelenül dolgozó kivitelező építőipart illették.

A külföldi hírek, ha nem is túl gyakran, de az új anyagokról, technológiákról rövid összefoglalókban számoltak be. Számos cikk foglalkozott a panelépítéssel mint a kor legjellemzőbb építési módjával. A háború után ezzel a technológiával épült házak tízezrei adtak otthont az Európa városaiban élő embereknek. Az így épült házak korszerűsítése ma már gondot okoz nemcsak hazánkban, hanem számos európai nagyvárosban is. A lakásépítés világproblémájáról 1965-ben például a holland építésügyi tájékoztató központ igazgatója a következő megállapítást tette „Egy lakhatóbb világ felé" című tanulmányában: „Az utóbbi évtizedek óriási technikai haladása ellenére napjainkban az emberiség háromnegyed részének nem kielégítők a lakásviszonyai. Megközelítően 500 millió lakás volt, ebből azonban 200 millió sürgősen szanálandónak ítélt nyomortanya, 200 millió az olyan lakás, amely avulás következtében a század végéig lebontandó és csak 100 millió a megfelelő. A Föld népessége 1956 és 2000 között 2,8 milliárdról 5,6 milliárdra növekszik, vagyis 2000-ben mintegy 1,1 milliárd lakásra lenne szükség. Ez a cél akkor valósítható meg, ha az 1958. évi 8 milliós évi lakásépítési kapacitást 2000-ig évi 36 millióra növelik! A lakásépítésen túl szükségessé váló középületek, ipari épületek, irodaházak, kiszolgáló létesítmények – utak, csatornák stb. – építési igénye 2000-ig további 500 millió lakás költségének felel meg."

Az ENSZ Népesedési Alapjának jelentése szerint mára a Föld népessége elérte a hétmilliárdot. Ha ilyen ütemben nő tovább, 2100-ra már tízmilliárd ember él majd a bolygón. Ezek az adatok a jelenlegi pesszimista hangulatban, amikor az építőipar olyannyira nehéz helyzetben van, mégiscsak optimizmusra adnak okot, hiszen otthonokat kell építeni, iskolákat, intézményeket, a meglévőket pedig korszerűsíteni kell, hogy az eddig pazarló épületek ne falják, inkább termeljék az energiát.

A lapban megjelenő írások hozzájárultak a bevezetett új anyagok és módszerek ismertté válásához, ezek újabb és újabb gondolatokat gerjesztettek, és kiindulópontjai lehettek másutt már meglevő technikai megoldások meghonosításának. Jubileumi lapszámunkban megjelenő cikkek az elmúlt ötven év szakmai történéseit idézik fel izgalmas, érdekes összefoglalóiként egy-egy szakterületnek, avagy a múltra reflektálva vetnek fel mai problémákat. Feladatunk ma is még jobban, még szélesebb körben, még nagyobb hatásfokkal terjeszteni a szakmai ismereteket. Ismerve gazdasági helyzetünket, nyilvánvaló, hogy a megjelent információknak minden eddiginél nagyobb a jelentőségük.

Így visszatekintve elmondhatjuk:

„ Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)