A hazai építőipar nehézségei már a gazdasági válság előtt mutatkoztak. A gazdasági válság ráerősített ere a folyamatra, így ma a „minél olcsóbban beszerezhető, annál biztosabb a túlélés" rövid távú stratégiái alakulnak ki.

Abban az esetben, ha a mai igények az olcsó, de üzemeltetésükben pazarló gépekre jelentkeznek, akkor ennek a kielégítése csak a jelenlegi műszaki és gazdasági szintet stabilizálja. Az élet különböző területén a magasabb költséggel működő rendszerek költségei beépülnek az árakba, így a versenyképességre is kihatással vannak.

 Európai direktívák a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés érdekében

Az épületgépészeti szakterületen a fenntartható fejlődés érdekében az innováció irányát az Európai Parlament és Tanács a 2002/91 EK direktívája szabta meg, amelyet az eltelt időszak egyéb rendeleteivel együtt egységes szerkezetben a tavaly előtt kiadott 2010/31 direktíva fogalmaz meg és ír elő a tagállamok részére.

A direktíva alapján 2019 januárjától közel nulla energiával működő középületeket építhet vagy vehet bérbe az állam, míg 2020-tól minden új építésű épület közel nullaenergiájú kell, legyen. Abban az esetben, ha Európai Unió által támogatott pénzből fog megépülni az épület, és nem tartja be az építtető/ fővállalkozó a pályázatban vállalt energetikai követelményeket, akkor ez az eltérés a tervezet szerint, a pályázati pénzek visszafizetését vonja maga után.

Ez az uniós előírás nagy kihívás annak a magyar építőiparnak, amely ma jellemzően a „minél olcsóbb, annál nagyobb a túlélés esélye" alapon még a megfogalmazott műszaki paramétereken is lazít. Tisztelet a kivételnek, mert a technológiai beruházásoknál a gyártók a versenyképességük fenntartása érdekében a gyártási folyamat minden területén energiahatékony rendszereket részesítettek előnyben a versenyeztetés mellett.

A fent említett direktívákra a gyártók fejlesztésekkel reagáltak, miközben megszülettek a hatóságok részéről az energetikai tanúsítás fokozatai, a tanúsítás elvégzésének törvényi szabályozása. Hazánkban a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról, a 176/2008. (VI. 30) Kormány rendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról határoz.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az épületek energetikai felújítása a hőszigetelésre, ablakcserére esetleg korszerű kazáncserére irányulnak. A légtechnikai felújításra már nem jut pénzügyi fedezet.

Ez azt eredményezi, hogy a lakások páratartalma növekszik, elveszti a komfort szintet, a fürdőszobában, konyhában penészedés is előfordulhat. Ezt a problémát lakás tulajdonosa ablaknyitással vagy ablakra utólag vágott levegő átvezető nyílással oldja meg.
Jogosan vetődik fel ekkor a kérdés, vajon az energetikai beruházás el tudta így érni a célját?

E rövid bevezető után a légtechnika területét ventilátorok és légkezelőgépek (klímagépek) csoportosításán keresztül vizsgáljuk.

A légkezelő gépek követelményrendszere [1]

A tanúsítást és energetikai osztályba sorolást az EN 13053-2010 szabványra alapozva az Eurovent, valamint a német RLT 01 szabályozása írja elő. Ezek a szabványok a gépek energetikai összehasonlításánál a légsebességet, a hővisszanyerő jóságát és a felvett villamos teljesítményét vizsgálják.

1. A sebességi osztály meghatározásával a berendezésekben biztosítani lehet a biztonságos és üzemeltetéshez optimális üzemvitelt, miközben a különböző gyártók gépei összemérhetővé válnak. Amennyiben a költségkímélés érdekében, az előírástól eltérő, nem megfelelő, kisebb keresztmetszetű gépet választunk, akkor magasabb légsebességnél hővisszanyerők és hűtők nyomásvesztesége masszívan emelkedik, ami drasztikus energiaráfordítás emelkedéshez és ez által magasabb életciklus költséghez vezet.

Emellett, nagy valószínűséggel a nagyobb légsebesség miatt a vízcseppek a motortérbe jutnak, amely állagromlást és a kockázatos üzemet eredményezi.

2. A hővisszanyerők kiválasztása, jósága meghatározásának szempontja, a visszanyert hőenergia és annak érdekében felhasznált összes (villamos) energia arányából kerül meghatározásra.

3. A minimális teljesítmény igény meghatározása, amely a térfogat áram és a statikus nyomás különbség korrigált szorzata.
A minimális teljesítmény igény mértékét a beépülő elemek statikus nyomás esése döntően befolyásolja. Ez az a terület ahol az előírások megkerülésével az értéket tartani lehet, mert egy szélsőséges esetet vizsgálva a drágább táskás szűrő és egy olcsóbb Z szűrő statikus nyomás esése eltérő, bár a táskás szűrő portároló képessége akár 10 szeres, miközben a Z szűrő cseréje gyakoribb, ha a villamos energia felvételt be akarjuk tartani. Ez a szűrő csere az esetek többségében nem valósul meg, így az üzemviteli költsége lényegesen magasabb a műszakilag alacsonyabb, de olcsóbb szűrőnek.

Elektromos motorok új osztályba sorolása

A gyártók jelentős műszaki fejlesztésének eredménye újabb törvényi szigorításokat eredményezett.

Európában az IEC 60034-30 előírás határozza meg az elektromos motorok osztályba sorolását 0,75–375 KW teljesítmény határok között (1. ábra). [2]

A korábbi EEF 1-2 osztályba sorolást felváltotta az IE 1-4 osztályba sorolás. 2011 júniusától már az IE1-es motorokat az Európai unió területén nem lehet forgalmazni. Ez alól kivétel a többpólusú motor, a frekvencia váltóval működtetett motor, robbanás biztos motor, és hajtóművel összeépített motor.

A 2. ábrán látható teljesítménytől függő hatásfokgörbéket szemlélve, jól láthatóak a változás következményei, amelyek a kisebb teljesítménynél jelentősek. [3]

Ennek a változásnak az alapja, a 3. ábrán látható költség/élettartam vizsgálat, az a gondolat, hogy a motor élettartama alatt az energiafogyasztás 96–99 százalékát adja felmerülő költségeknek. [4]

A Rosenberg külső forgórészű egyenáramú motoros (EC motoros) hajtások 9000 m³/h szállított légmennyiségig alkalmazhatók. Fontos megemlíteni, hogy ezeknél a ventilátoroknál nincs szükség külön frekvenciaváltóra és a frekvenciaváltó és a ventilátor közötti árnyékolt kábelre. Az EC – motoros hajtás igazi előnye az üzemeltetési költségeknél jelentkezik. A korszerű Rosenberg EC – motornál egyesül a váltakozó áramú motor megbízhatósága és az egyenáramú motor alacsony üzemeltetési költsége. Ez akár 25–50 százalék energiamegtakarítást is eredményezhet.