Talán sokan emlékeznek még arra az amerikai ifjúsági kalandfilmre, amelynek címe „Vissza a jövőbe" volt. Ezt a címet forgattam át kissé, mert jól tükrözi a mondandómat.

A Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara szakértői a 2010-es EU direktíva szellemében 2012 februárjára kidolgozták az új épületenergetikai szabályozás komplett követelményrendszerét 2012-re, illetve javaslatot tettek a 2015-ben és 2019-ben hatályba lépő követelményrendszer alsó szintű elemeire, azaz a hőátbocsátási tényezők követelményértékeire.

A TÉNYEK

Ebből idézem a legfontosabb épülethatároló szerkezetekre javasolt követelményértékeket az 1. táblázatban.

A táblázatban található értékekről annyit, hogy a 2019-re tervezett értékek mintegy 30-40 kWh/m²a összesített energetikai jellemző eléréséhez alkalmasak korszerű épületgépészeti megoldások és a megújuló energiaforrások jelenleginél jóval magasabb szintű kiaknázása esetén. A 2015-re tervezett követelményértékek a felkészülést szolgálnák, és egyben arra ösztökélnék a tervezőket, hogy akár már az idén is ezek szerint végezzék munkájukat.

Több szakmai fórumot és egyeztetést követően már-már úgy tűnt, csupán az aláírás és a pecsét hiányzik az új rendelet preambulumának végéről, amikor is elindultak valahonnan azok a torpedók, amelyek sajnálatos módon célba is találtak. Ma tehát már nincs három követelménylépcső, marad legalább 7 évig a 7/2006 TNM rendelet szerinti követelményrendszer. Erre utal az is, hogy a szakma kiválóságai már a 2019-ben hatályba lépő követelményrendszeren dolgoznak.

Nézzünk körül azokban az uniós országokban, amelyek teljesen vagy részben hasonló klímaövezetbe tartoznak, vagyis alkalmasak az összehasonlításra (2. táblázat).

Az értékeléséhez tudni kell, hogy a táblázatban szereplő külföldi követelményértékek a 2009–2010. évi állapotokat tükrözik, és nyilvánvalóan jelenleg is folyik azok felülvizsgálata – egyszerűbben kifejezve szigorítása. Erre jellemző, hogy a homlokzati falakra tervezett új német követelményérték U = 0,24 W/m²K.

Hát persze ezek az oktondi németek nem átallják 3-4 évente szigorítani a követelményeket, míg mi büszkén vallhatjuk, hogy 13 évig alkalmas követelményrendszert alkottunk 2006-ban. Lehet mondogatni, hogy ne terheljük az építtetőket. Tudni kell azonban, hogy a fokozott hőszigetelés többletköltségei 2012 és 2015 között legfeljebb 2-3 százalékkal növelték volna –gazdaságosan, igen rövid megtérülési idővel – az épületek kivitelezési költségét.

Lehet azt is mondogatni, hogy a hazai építőipar nincs felkészülve az új követelmények teljesítésére, miközben a hőszigetelőanyag-gyártók már ma is a környező országokban kénytelenek értékesíteni portékáikat, hiszen hazai kereslet alig van. Ugyanakkor az 1. táblázatból is kitűnik, hogy a 2012-re tervezett követelményértékek minden külön felkészülés nélkül teljesíthetők.

A KÖVETKEZMÉNYEK

A következő 7 évben továbbra is építhetünk házakat normál vakolatokkal ellátott, 30 centiméter vastag vázkerámia, vagy 25 centiméter vastag pórusbeton elemekből épített homlokzati falakkal, hiszen „éppen" megfelelnek a 2. táblázatban pirossal szedett követelményértéknek. Csak éppen arról nem beszélünk, hogy fajlagos tömegük vakolatostul mindössze 245, illetve 197 kg/m². Tudom persze, hogy az épület hőtároló tömegét nemcsak a homlokzati falak fajlagos tömege határozza meg, de ezek az értékek a nyári hővédelem szempontjából egyértelműen előnytelenek. A „légkondi" pedig nem tartozik az energiatakarékos megoldások közé. Érdekes, hogy ezzel a problémával a gyártók honlapjain nem találkozhatunk, nyilván csak megfeledkeztek róla.

ÉPÜLETKÁROK

Maradjunk most a 30 centiméter nyersvastagságú, vázkerámia elemekből és hőszigetelő falazó habarccsal készített, kiegészítő hőszigetelés nélkül épített „olcsó" homlokzati falaknál. Sok éve foglalkozom épületkárok okainak felderítésével, és állíthatom, hogy a penészkárok jelentős hányada ezeknél következik be, például a homlokzati falak „pozitív" sarkainál, a csatlakozó falak és a zárófödém környezetében, legtöbbször olyan helyeken, ahol ezt a hatást nemcsak geometriai, hanem szerkezeti hőhidak is erősbítik. Ide tartoznak a homlokzatsíkból kinyúló, hőszigeteletlen vasbeton szerkezetek (pl. erkélylemezek) és – mivel 2 épületszint felett már csak vasbeton pillérváz alkalmas a terhek hordására – az épületsarkon beépített pillérek is. Az 1–3 képek ilyen penészkárokat mutatnak be.

Tény, hogy az egyik téglagyártó 2010. évi alkalmazási és tervezési útmutatójában látszólag megfelelő megoldású szerkezeti részletrajzok (összesen csupán 3) találhatók az említett falszerkezet és a csatlakozó szerkezetek kapcsolatáról, ám ezekkel nem sokra megyünk, hiszen:

• a családi és társasházak többsége kiviteli terv, azaz részletrajzok nélkül készül;
• az útmutatóban a penészkárok keletkezésének kritikus helyeiről nincs részletrajz;
• a tervezők és kivitelezők többsége nem ismeri és/vagy nem alkalmazza ezeket a „típus" megoldásokat, hiszen az esetek többségében 5 centiméter vastag hőszigeteléssel (jellemzően az ide nem igazán alkalmas Heratekta C3 lemezekkel) takarják a falazatba kerülő, 25 centiméter szélességű vasbeton szerkezeteket.

HIBÁS DÖNTÉS SZÜLETETT

Maradjunk még a homlokzati falaknál, ezen belül is a felújításoknál. Továbbra is „működik" majd az a gyakorlat, hogy 4...8 cm vastag, vékonyvakolatos felületképzésű hőszigetelést készítenek a meglévő épületek homlokzati falainak kiegészítő hőszigeteléseként, hiszen ez már megfelel a régi falazatokra vagy a nagyblokkos és panelos elemekből épített falakra előírt követelményértéknek (U = 0,45 W/m²K). Ugyanakkor a 2012-re tervezett, szigorúbb követelmény (U = 0,30 W/m²K) az eddigieknél 4-5 centiméterrel vastagabb kiegészítő hőszigetelés beépítését igényelte volna.

De ne ragadjunk le a követelmények puszta teljesítésénél. Kimutatható, hogy a hőszigetelő termékek anyagára még 12–14 centiméter vastagságú hőszigetelés esetén is csupán 23–28 százalékát képezi a hőszigetelő rendszer kivitelezési költségének, akár EPS, akár vakolható kőzetgyapot termékek esetén. Ha pedig nem listaárakkal, hanem a jelenlegi „akciós" árakkal számolunk, ez az arány esetenként 20–25 százalékra adódik. Vagyis racionális tervezés esetén nem is a követelményekből, hanem a gazdaságossági mutatókból kell kiindulnunk: a hőszigetelő réteg egy bizonyos vastagságáig az energiamegtakarítás hozama magasabb, mint a beruházási költség. Ez a vastagsági korlát természetesen szerkezetenként változó: más egy 1972-ben épített szovjet rendszerű, perembordás házgyári falpanelnél és más egy 30 centiméter nyersvastagságú vázkerámia falazatnál. De hát kéznél van számos energetikai tervezési program, a számológépünk meg az agyunk is, csak használni kéne ezeket és nem rossz rutinból tervezni – ha ez egyáltalán tervezésnek nevezhető.

Hasonló a helyzet a többi épülethatároló szerkezet esetén is: a 2012-re tervezett követelményrendszer ezeknél is a jelenleginél 4-5 cm-el vastagabb hőszigetelés beépítését tenné szükségessé. Ez esetenként az energiafogyasztás csökkenésén kívül más jótékony hatással is járna, például megfelelő volna néhány alkalmatlan szerkezet kizárására. Talán a legjobb példám erre a beépített tetőtereket határoló könnyűszerkezetes ferde falak jelenleg is gyakori hőszigetelési módjának (egyrétegű hőszigetelés a szarufák között) megszűnése. Ha ugyanis csak kétrétegű hőszigetelés készülne, az nem csak energetikai szempontból, de a léghanggátlás és a nyári hővédelem szempontjából is alkalmasabb szerkezetek építéséhez vezetne.

A tervezett követelményrendszer-lépcsők elutasítása azért sem szerencsés, mert útmutatást adnának a közelebbi jövőre nézve az építésben részt vevő valamennyi közreműködő részére. Biztosra vehető, hogy a beruházók, építtetők, tervezők, gyártók és forgalmazók jó (jobbik) része nem „ragadna le" a 2012-re tervezett követelményeknél. De hát már ezek sem léteznek.

Sok ezer jó szakember véleményét közvetítem, ha a lehető legfinomabb jelzőt használva leírom: sajnálatosan hibás döntés született, amelynek mindannyian isszuk majd a levét.

Osztroluczky Miklós